Genovese-szindróma: Amikor meghalnak előtted, mégsem teszel semmit!

Gyakoriak mostanság a televíziós csatornákon a nem reprezentatív felmérések. Ilyenkor érdekes eredmények születnek - az egyiknél azonban teljesen megdöbbentem. Persze tudtam, mi a valós helyzet, de hogy ezt az emberek fel is vállalják...

Erre nem voltam felkészülve. A kérdés így hangzott: "Mit tesz ön, ha bajbajutottat lát?" A következő válasz vezetett toronymagasan: "Segítségnyújtás nélkül továbbsétálok."

Persze, miért csodálkozom? Hiszen a saját ismerősi körömben is tudok ilyen magatartásra példát. Van olyan, aki egy este végignézte, amikor a házuk alagsorában lévő boltot kipakolták, majd anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, lefeküdt aludni. Annak ellenére, hogy jóban volt a bolt tulajdonosával. Nem olyan régen történt az sem, amikor az egyik nagyvárosban egy nőt fényes nappal, sokak szeme láttára rángatott be egy bokorba egy férfi, miközben az áldozat segítségért kiabált. Senki sem segített.

A nő nem élte túl a támadást. Az utcai kamerákat visszanézve bicikliző családok és futók voltak szemtanúi az esetnek, de egyikük sem állt meg. Még csak az sem jutott az eszükbe, hogy mobiltelefont ragadjanak és hívják a rendőrséget.

A probléma nem új keletű, hiszen már egy 1964-ben New Yorkban történt brutális gyilkosság óta foglalkoztatja a szociálpszichológusokat a jelenség. A megkéselt, megerőszakolt Kitty Genovese esetéről a New York Times is beszámolt akkoriban, a következő címmel: "A gyilkosság 37 szemtanúja közül senki nem hívta a rendőrséget".

Forrás: Shutterstock

Kissé ugyan eltúlozták a passzív szemtanúk számát, az azonban mindenképpen kiderült, hogy a szomszédok nagy része nem érezte feladatának a beavatkozást. Féltek, és azt gondolták, majd mások segítenek. Emellett olyanok is voltak, akik azt hitték, csak családi perpatvar az egész, vagy részegek közti civódás, ezért az áldozat is felelős lehet a történtekért.

Ezutóbbi lehet az egyik magyarázat egyébként arra is, amikor nem segítünk a földön fekvő, magatehetetlen embereknek, mert azt gyanítjuk, bizonyára "csak" részegek. Pedig kötelességünk lenne a segítségnyújtás - akkor is, ha önhibájából került az adott helyzetbe az illető. Már csak azért is, mert egy emberi élet a tét.

A szociálpszichológusok végül - kísérleteik alapján - arra jutottak, hogy minél többen vannak jelen egy vészhelyzet során, annál kevesebb az esélye annak, hogy valaki cselekszik. Hiszen úgy gondolják, hogy egy másik jelenlévő majd megteszi helyettük - azaz a felelősség megoszlik, így csökken a késztetés arra, hogy beavatkozzanak.

Ez a Genovese-szindróma, avagy a bámészkodó hatás. Ha azonban csak ránk számíthat a bajbajutott, akkor már nem hárítunk ilyen könnyen, hiszen nem találunk önigazolást arra, miért nem teszünk semmit.

Ezért ha legközelebb ilyen helyzetben találod magad, és arra gondolsz, "Valaki majd biztos segít, miért pont én legyek az?", akkor jusson eszedbe: akár egy emberélet is bánhatja a döntésedet. Ne várj másokra, cselekedj te! Tegyél róla, hogy ne legyen igaza Kitty Genovese gyilkosának, aki így nyilatkozott: "Tudtam, hogy nem tesznek majd semmit. Az emberek sosem tesznek."

Ma már nem csak a rendőrséget vagy a mentőket hívhatod, ha baj van. Különböző applikációkat is letölthetsz, amelyek segítséget nyújtanak a különböző veszélyhelyzetekben: pl. Szív City, SYL – Save Yor Life, 112, SOS Hallássérülteknek, BizHU HELP 0-24.
Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?