viselkedés odafigyelés Ed Sheeran Lovay Fruzsi tömeg Sziget Fesztivál
Bárhova kattintok a neten, minden a tegnapi Sziget Fesztiválos Ed Sheeran koncerttel van tele. Elégedetlen kommentelők, borzasztó képsorok és elrettentő sztorik követik egymást a közösségi oldalakon.

Én is részt vettem a tegnapi koncerten, és magam is meglepődtem azon, mennyire sok ember volt jelen. Tény és való, hogy időnként nagyon kellemetlenül éreztem magam - főleg a buliról való kijutás során -, de szerencsére én azok közé tartozom, akik jó élményekkel, épségben távozhattak a koncentről.

Az eset azonban elgondolkodtatott...

Nem szerveztem még soha fesztivált, illetve rendőr sem vagyok, így nehéz lenne megállapítani, hogy mennyire volt nagy a káosz a rendezvény során, és ez mennyire volt az ő hibájuk. Én sem pánikot, sem sérülteket nem láttam - de tekintve, hogy mindössze a körülöttem lévő pár száz emberre volt rálátásom, így nem kizárt, hogy máshol ettől még volt(ak). Az sem tisztem, hogy megszakértsem a felelősök munkáját és eldöntsem, jól végezték-e a dolgukat vagy sem. Egyvalamire azonban objektív rálátásom van - méghozzá arra, hogy milyen emberi viselkedésekkel találkoztam a fesztivál ideje alatt.

Rohanj, taposs, sose nézz hátra!

Elképesztő volt azzal szembesülni, hogy az emberek mennyire nem figyelnek egymásra. Hogy mindenki rohant befelé, nehogy lekésse a bulit. Aztán rohant az italos pultokhoz, hogy minél hamarabb piához jusson. Aztán rohant, hogy minél közelebb kerüljön a színpadhoz - majd a koncert alatt is nyomult, hogy minél jobb helyet kaparintson meg magának. Végül pedig azért rohant, hogy minél előbb kijusson a fesztiválról. Lehetne azt mondani, hogy ez a mostani kivételesen nagy tömeg hatása volt, de más fesztiválokon is találkoztam már ezzel a jelenséggel - Ed Sheeran koncertje számomra csupán az utolsó csepp volt a pohárban.

Nagyon ijesztő, hogy amint átlépjük egy fesztivál kapuját, elfelejtünk emberként viselkedni. Főleg a mainstream fesztiválokra jellemző, hogy a tömeg teljesen kifordul önmagából, és semmi mással nem törődik, csak saját magával.

Forrás: Sziget.hu/ Koncz Marton- Rockstar Photographers

Eltapossák egymást, durva szidalmakat üvöltöznek a lassabban haladóknak, a "kezdő fesztiválozóknak", a túl hangosan bulizóknak - és úgy nagyjából mindenkinek. Sok emberből árad a feszültség és a vágy, hogy beleköthessen valakibe. Pedig olyan helyzetekben, amikor sok ember van egy relatíve kis területen - és a többség elég sok alkoholt iszik -, fokozottan kellene figyelnünk egymásra.

Eszembe jutott egy történet még a gyerekkoromból: 12 éves lehettem, amikor egy tömöttebb koncerten elveszítettem a szüleimet, ezért buta módon leguggoltam a tömegben, és úgy hívtam fel őket telefonon. Váratlanul egy kezet éreztem a hátamon, és mikor felpillantottam, egy kb. 190 centi magas, talpig feketébe öltözött, láncokkal és piercingekkel díszített hapsit láttam meg - akinek égig érő, zselézett punk sérója volt. Hirtelen nagyon megijedtem, pedig a srác csak azért ért hozzám, hogy megkérdezze, jól vagyok-e.

Na, ez az a viselkedés, amit hiányolok a mostani emberekből. És milyen furcsa, hogy azok, akik a hétköznapokban öltönyben és kiskosztümben feszítenek, akik drága kávékat szürcsölgetnek a legmenőbb teraszokon, és intelligens, értelmiségi embernek tartják magukat, néhány pohár pia és a fesztiválhangulat hatására pankrátorrá változnak. Ebből is látszik, hogy semmit sem számít, mivel töltöd az életed a hétköznapokban, nem lehet ez alapján meghatározni, milyen fesztiválozó vagy.

Pedig ha kialakul egy olyan pánikhelyzet - mint ami talán tegnap is bekövetkezett -, akkor a legfontosabb az lenne, hogy segítsünk egymásnak. Hiszen ha a szervezés például nem tökéletes, ha a rendőri jelenlét foghíjas, akkor kizárólag egymásra számíthatunk. Persze nem állítom, hogy mindenkinek elgurul a gyógyszere, találkoztam most is 1-2 kifejezetten kedves és segítőkész (főleg külföldi) emberrel, de a többségre sajnos nem ez volt a jellemző.

Az üzenet tehát, amit közvetíteni szeretnék, hogy nézzünk kicsit magunkba, és gondolkodjunk el azon, mire is való egy fesztivál: arra, hogy sok ember kollektíven jól érezze magát, vagy arra, hogy levezesd a feszültségeidet másokon - akár olyan áron is, hogy vadállattá változol...?

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Lovay Fruzsi saját képe/ Sziget.hu/ Koncz Márton - Rockstar Photographers

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.