SOS Gyermekfalu: Ahol szeretetre van a legnagyobb szükség!

Kinyitom a szemem. Három éves Rozi unokám haja belelóg az arcomba, közelebb bújok, hogy érezzem az illatát. Tudom, hogy csak pár percig tart ez az idilli mozdulatlanság, mindjárt ébred, és kéri a kakaóját. Így is történik.

Automatikusan kelek, készítem a reggelijét, úgy, ahogy szereti, ügyelve a legapróbb részletekre is. Melyik bögre, mennyi tej, milyen meleg - ahogy az anyukája is szokta. Nézem, ahogy issza, békésen, hiszen biztonságban van. Tudja, hogy szeretik őt, mindenki szereti, az élet szép.

Főzök magamnak egy kávét, lehuppanok a kanapéra, pörgetem a Facebookot, nézzük, ki merre jár éppen, hol vacsorázott tegnap, kinek mi jár a fejében. Elmélázom. Eszembe jut a tegnapi kirándulásom Kecskeméten az SOS Gyermekfaluban. Közben Rozira nézek, aki még hangosan kortyolja a kakaóját. Belegondolni is szörnyű, mi történne, ha a családja egy váratlan élethelyzet következtében nem tudna róla gondoskodni.

Jönne az "emberszállító" és elvinné, mert a vér szerinti szüleinek hirtelen megváltoznának az életkörülményei, emiatt pedig gyermekvédelmi gondozásba kerülne. Hirtelen csúszna ki a lába alól a talaj, az élet ijesztővé és érthetetlenné válna.

Mikor a megérkeztem a SOS Gyermekfalu nyílt napjára - sok más érdeklődővel, szülőkkel, szakemberekkel, nevelőszülőkkel, újságírókkal együtt -, fogalmam sem volt, mit fogok látni és hallani. Mindig úgy képzeltem el ezt a zárt közösséget, hogy kis házikókban egy anya több gyermeket nevel a nap 24 órájában, egyik sem a sajátja, mégis mindegyik anyának szólítja.

Magabiztosan ültem le a teremben én is a többiekkel együtt - kört alkotva, mint az amerikai tréningeken. Később tudtam meg, hogy itt a tréningek tényleg amerikai minta alapján zajlanak. Anita, a tréning vezetője, megkérdezte: egyetértünk-e abban, hogy másfél óráig senki nem veszi elő a telefonját? Mély csend. Természetesen igen, bár ezen a ponton már sérült a komfortzónánk.

Mellettem egy fiatal, intellektuálisnak tűnő fiatal pár megszólalt: "Elnézést, nekünk mindenképpen fel kell vennünk a telefont, fontos hívást várunk." Rendben. A csoport ezt is elfogadta. Nem fogunk ítélkezni! Bemutatkozunk. Van itt olyan egyedülálló édesanya, óvónő, aki évek óta gondolkozik azon, hogy nevelőszülő lesz, de csak most jött el az ideje. Vannak negyven-ötven évesen egymásra talált "friss" párok, akik koruknál fogva már nem akarnak közös gyermeket.

Forrás: Shutterstock

 

Ki a nevelőszülő?

Próbáljuk együtt megfejteni. Aki képes gondoskodni egy "idegen", rászorult gyermekről, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Amikor nincs más, aki szeretné, elkészítené a reggelijét, elvinné az óvodába - amíg el nem dől a sorsa. Aki boldogan adja őt vissza a saját családjának egyszer, ha helyreállt a vér szerinti szülők élete, vagy adja át a végleges befogadó családnak.

Aki képes arra, hogy elfogadja: nem ő az igazi anya, apa, de most egy kicsit mégis minden olyan, mintha ő lenne. Anita elmondja: lehet, hogy csak 1-2 évig, de előfordulhat, hogy 18 éves koráig neveled, vagy tovább. Az élet hozza a helyzetek megoldását. Minden úgy történik, ahogy történnie kell.

A szeretet a legfontosabb, kántálja a csoport, de egy nevelőszülő megszólal: "Mit teszel, ha a 14 éves, drogos családból kiemelt gyerek nem akar téged szeretni?" Ja, erre senki sem gondolt. Itt csökken a magabiztosságunk. Megint mély csend. Szerencsére van megoldás, egy szakértői csoport, akihez fordulhatsz, aki melletted áll.

Az egyedülálló óvónő ezen a ponton kiszáll.

Anitától megtudjuk: jelentkezhet nevelőszülőnek, aki elmúlt 24 éves, házas vagy egyedülálló, van egy plusz szobája az albérletében vagy a saját lakásában. Aki gyermektelen, aki saját gyermekei mellé vállalna még, akinek a gyermekei már kirepültek, de még van energiája a gyermekneveléshez, aki szeretne nehéz sorsú gyermekeken segíteni, aki elvégzi a 60 órás tanfolyamot. Nevelőszülőnek lenni teljes állású jogviszonynak számít."

Szétnézek a faluban, látom, hogy az itt élő családok egymás szomszédjai. Egy bekerített területen élnek, de megtudom, ez változik majd, fejlődik, ha integrálják az itt élő nevelőszülői családokat saját ingatlanjukba, a való világba.

Az SOS Gyermekfalvak mozgalmat annak idején az osztrák Hermann Gmeiner indította el 1949-ben, ma már 136 országban van SOS Gyermekfalu. Ma Magyarországon 23 000 gyermek van, aki valamilyen okból nem élhet a vér szerinti szüleivel.

Rozi közben megitta a kakaót, hozzám bújik. "Játszunk, Mama?" "Játsszunk!" - felelem, felkelek a kanapéról, boldog vagyok és hálás.

Az SOS Gyermekfalvak várja a nevelőszülők jelentkezését! www.sos.hu/neveloszulo

Kereskedő Emőke

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókiép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?