Japán férfiak, akik guminőre cserélik a feleségüket!

A minap a neten böngészve az egyik ismert portálról szinte az arcomba "ordított" egy cikk címe, mely szerint a japán férfiak elhagyják a családjukat műanyag szerelmeikért. Tudjuk jól, hogy a távoli szigetországban történnek furcsa dolgok.

Sehova sem bekategorizálható szokásaik és hagyományaik vannak, és élen járnak a modern kütyük gyártásában. Meg sem lepődtem, hogy a cikk azt is leírta, milyen óriásit fejlődött a japán technológia a felpumpálható ágyasok terén. Ma már olyan pótszeretőt gyártanak szilikonból, amely megszólalásig hasonlít egy hús-vér nőre.

Ám hogy ez milyen következménnyel járhat, arra a legszörnyűbb álmunkban sem gondolunk mi, élő, lélegző, érző nőneműek. Pedig a japán nők már megtapasztalhatták ennek a fejlődésnek a hátulütőjét.

Megszólaltattak néhány férfit, hogy milyen indokkal cserélték le a feleségüket. Néhány ok, a teljesség igénye nélkül:

  • A házasságukban kihunyt a szikra.
  • Szerelem volt első látásra.
  • A japán nők jégszívűek, önzők, és folyton zsörtölődnek.
  • Így több "asszonyt" tarthatnak, és azok nem féltékenyek egymásra.
  • Az emberek számítóak, mindig akarnak tőled valamit. Ezek a babák nem.
  • "Számomra ő ember..."

Beszélhetnénk arról, hogy mennyire távol áll ez a normalitástól, hogy mennyire aberrált, ám nekem néhány dolog ezen túl is megragadta a figyelmemet. Biztosan igaz, hogy sok házasságban kihunyóban van a szikra, ám azt gondolom, ez nem indok arra, hogy valaki egy szilikonbabával pótolja az ölelést. Amikor a barátnőmnek elmeséltem, hogy miről készülök cikket írni, csak annyit mondott: "Ezek a japánok le vannak maradva rendesen, hiszen mi, nők, már a 19. század óta használunk segédeszközt - vibrátor, dildó -, a különbség csupán annyi, hogy a lényegi dolgot ragadtuk ki a férfiból, és nincs keret hozzá."

Azt hiszem, a fent említett esetben azonban másról van szó. Nem egy kizárólagos szexuális tárgyról, hanem egy emberpótlékról. Nőpótlékról. Ezek a férfiak az önzőség magasfokát művelik, hiszen elutasítanak minden olyan megnyilvánulást, ami egy élő, hús-vér nőt jellemez. Ezek a férfiak elutasítják a kölcsönös kommunikációt, a női érzéseket, érzelmeket - legyenek azok pozitívak vagy negatívak.

Forrás: Shutterstock

Élvezik, hogy gond nélkül élhetnek "bigámiában", anélkül, hogy a törvény keze lesújtana rájuk.
Nem kell attól tartaniuk, hogy a műkedvesek hajba kapnak, ha újabb asszony érkezik a házba - nyoma sincs (az ismételten emberi) féltékenységnek. A szilikon szerelmüket nem kell étterembe cipelni, így meglehetősen költséghatékony. Nem fogyókúrázik, és nem izzad aerobic videók előtt fejpánttal a fején és plusz öt kilóval a derekán. Nem morog a nehéz napokon, és úgy egyáltalán... nem csinál semmit. Van, de nem létezik. Szinte már tökéletes.

Értem, hogy ezek a férfiak gondtalanságra és nyugalomra vágynak, de ezzel a hús-vér nő pozitív tulajdonságait is elengedik. Vajon ha megöregednek és lebetegednek, akkor melyik gumimaca fogja meglátogatni őket a kórházban? Ki fog nekik bevinni nekik egy pohár vizet, ha nem tudnak felkelni?

Az élet megalkuvások sorozata. Ha nem tudjuk elfogadni egymás hibáit, elnézni a gyengeségeit, és csak szexuális alapon ítéljük meg a párkapcsolatunkat, nincs esélyünk arra, hogy minket is elfogadjanak olyannak, amilyenek vagyunk.

Szeretném, ha úgy 35 év múlva valaki interjút készítene ezekkel a japán férfiakkal (bár reményeim szerint ez a hóbort nem tart tovább néhány évnél náluk). És szeretném, ha a jelenben interjú készülne azokkal a nőkkel és családokkal, akiket ezek a férfiak a porig aláztak azzal, hogy műnőre cserélték őket.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?