A kisember küzd a környezetért - de mit tesznek a nagyvállalatok?!

Autó helyett trolizzál, repülő helyett szállj vonatra, ne egyél marhát, és kapcsold le a villanyt - ha mindenki így tesz, talán csökkenthető a globális felmelegedés. Oldalak, szervezetek tucatjai adnak tanácsot arra, hogyan legyünk még zöldebbek.

Tényleg az egyénen múlik a klímaváltozás megelőzése?

Bambusz fogkefe, csomagolásmentes sampon, mosható betét, üveg kulacs... Őszinte csodálattal adózok a szerkesztőségi kollégák előtt, akik kimaxolták a műanyagmentes júliust. Nekem is van vászontáskám, intelligens zuhanyfejem és energiatakarékos égőm. Szelektíven szemetelek, akárcsak Mari néni a szomszédból - de érdekelne, hogy mindeközben vajon mit tesznek a káros kibocsátásért leginkább felelős vállalatok.

Tény, hogy morálisan is jó érzés csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat. Ám szerintem azzal, hogy egyre inkább az egyéni szerepvállalásra helyeződik a hangsúly, nagyon kényelmes pozícióba helyezzük a vállalatok vezetőit.

A fogyasztó nem hülye, csak lusta!

Értem én, hogy sokan a fogyasztói szokások megváltoztatásával akarják ösztönözni a cégeket, hogy a gyártás során törekedjenek fenntarthatóbb módszerekre, például ne adjanak műanyag zacskót. Hiszen a többség alapvetően kényelmes: ha nincs vászontáskája, elveszi az orra előtt lógó füles, polietilén szörnyet.

A klímaváltozás azonban globális probléma, ami globális megoldást igényel. Hiába zárjuk el a csapot, ha a világ országai nem működnek együtt. Mi a saját viselkedésünkért vagyunk felelősek, viszont a kormányok képesek olyan törvényeket létrehozni, amelyek fenntartható viselkedésre kényszeríthetik az egyes iparágakat. Például környezetvédelmi szabványok bevezetésével, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzésével, közlekedési alternatívák bemutatásával.

Forrás: Shutterstock

Nem kifizetődő a cégek zölddé tétele?

A szakértői anyagokból rendre kiderül, hogy a károsanyag-kibocsátás nagy részéért elég régóta csupán 100 cég tehető felelőssé, legtöbbjük szén- vagy olajipari vállalat. Erre persze rá lehet vágni, hogy végtére is Mari néni, te vagy én égetjük a fosszilis tüzelőanyagokat, és szénmámorban éljük az életünket. A bolygót érintő fenyegetés azonban nem új keletű. Már évtizedekkel ezelőtt felhívták erre a figyelmet, de a rövid távú profitéhség elcsendesítette a hangoskodókat.

Ne legyünk naivak, az érdekelt vállalatok termelik a legnagyobb nyereséget, így természetes érdekük megnyújtani a szénkorszakot. Ráadásul a klímatudomány annyira komplex, hogy még a szakértők sem értenek egyet mindenben. Amit technikailag könnyű lenne megvalósítani, azt politikailag nehézkes, vagy fordítva.

Harminc évünk van arra, hogy összeszedjük magunkat: mindennel spórolnunk kell, különösen az energiával, és ha lehet, akkor ne nyaraljunk külföldön - bénító gondolat, igaz? Felesleges azt várni, hogy holnaptól mindenki jobb lesz. Nem lesz.

A legnagyobb felelősségünk tehát, hogy informálódjunk, társadalmilag együttműködjünk, és több zöld erőfeszítést tegyünk egységesen is. Persze, gyűjtsük a szemetet továbbra is szelektíven, és vigyük magunkkal reggel a vászontáskát, mert minden kis lépés számít! De hadd ne legyen lelkiismeret-furdalásom az évi egy tatárbifsztek miatt!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?