Ha a gyereked néha “rossz”, attól még jó anya vagy!

A napokban olvastam, hogy egy felmérés szerint egy átlagos szülő napi 24 percet vitatkozik a gyerekével. Anyaként persze rögtön vágtam azokat a szitukat, amik kiteszik ezt az időt. "Pakolj el!" "Mindjárt."

"Nem mindjárt, most.""De kezdődik a tévében a mese, majd utána..." És így tovább. A huzakodások, győzködések a mindennapok részét képezik, a különbség maximum az alkudozás tárgya. Lehet, hogy a te csemetéd szó nélkül elpakol, de csak többszöri felszólításra hagyja abba a telefonos játékot vagy a focizást. A szomszéd sráca esetleg mindkettőben penge, de ötször kell rászólni, hogy belefogjon végre a tanulásba.

A lényeg, hogy ez együtt jár a szülőséggel. Még akkor is, ha vannak tipikus kommentelők, akik erre azonnal rávágják: "Egy jó nagy büdös pofon kéne neki, akkor nem vitatkozna!" Meg: "Ha nekem mondott valamit az apám gyerekkoromban, azt sem tudtam, hogy rohanjak megcsinálni, különben kaptam volna!" Nem egy ilyen reakciót olvastam a hír alatt.

Ilyenkor mindig rácsodálkozok, mennyi tökéletes gyerek és felnőtt van a világon - vagy legalábbis az interneten. Mert a valóságban még soha nem találkoztam olyannal, aki ezt hosszú távon folyamatosan - és meggyőzően - szemléltette volna. Régen, mikor még nem volt gyerekem, én is azt képzeltem, hogy ha jól nevelem, akkor jól fog viselkedni, és kész. MINDIG. Aztán már egész kicsi korában rájöttem, hogy a legjobban nevelt gyerek is lázad időnként. Ő is próbálgatja a határokat, meg akar róla győződni, meddig terjedhet az akarata, és vajon mit reagálnak a felnőttek, ha ellentmond. Ez pedig így normális - ellenkező esetben valami gond van.

A gyerek ugyanis nem biorobot - ezt persze a rosszabb napjaimon nekem is újra és újra tudatosítanom kell magamban. Fantasztikus lenne, ha - mondjuk, mire eléri az iskolás kort - mindent szépen elmondanánk neki egyszer, ő pedig rábólintana, és onnatól úgy csinálná. Ám a helyzet az, hogy erre csak a felnőttek képesek (és még ők sem mindig). Ha ez elérhető volna a gyerekeknél, akkor már hat vagy tíz évesen kirepülhetnének a szülői házból. Vicces elképzelni, ahogy a kicsik önállóan járnak-kelnek a világban, felnőtt életet élve, ugye? Tudják, hogy szét kell nézni az utcán, maguktól tanulnak, köszönnek, bevásárolnak, hiszen a szüleik megtanították rá őket. Ha ez így működhetne, gyakorlatilag értelmét vesztené a gyerekkor fogalma.

Forrás: Shutterstock

Azért szorulnak felügyeletre, nevelésre, tanításra, mert még nem képesek hozni ezt a szintet. A múltkor olvastam például, hogy csak tizenéves korra fejlődik ki kellően az agyban az a terület, ami a negatív információk hosszú távú tárolásáért felelős. Ez az oka annak, hogy egy gyereknek sok mindent újra és újra elmondasz, mégis figyelni kell rá, hogy betartsa. "Ne hajolj ki az ablakon, mert kiesel." "Vedd fel a sapkádat, mert megfázol." Ebből - és az önállósági törekvésekből - adódóan egy gyerek néha elkerülhetetlenül "rossz" lesz. Akkor is, ha kiteszed a lelked. Akkor is, ha jól neveled, és mindenre megtanítottad.

Persze, ne higgye senki, hogy ezzel a megállapítással a ráhagyó nevelést reklámozom! A fenti okfejtés nem azt jelenti, hogy mindent meg kell engedni. Folyamatos harc ez, küzdelem. Ő vitatkozik, próbálkozik, te magyarázol, érvelsz, vagy - ha ezen már túl vagy - nem engedsz, sőt, büntetsz. Szabályokat állítasz fel, akkor is, ha lázad és vitatkozik. Így fogja megtapasztalni, hogy a határvonalak még mindig ott vannak. És akkor megint ugrotok felfelé - a felnőttség felé - egy szintet.

A szülőség mindig is türelemjáték volt, csúcsokkal és - időnként - hullámvölgyekkel. Néha vitatkozunk, néha meg élvezzük a kitartásunk gyümölcsét. Ez ilyen. A lényeg, hogy álljuk a sarat, és ne engedjünk - még akkor sem, ha az egyszerűbb, kevésbé fárasztóbb, vagy épp átmenetileg békésebb megoldás lenne! Azok pedig, akik szerint minden orvosolható egy nagy büdös pofonnal, mert onnantól kezdve felnőtt koráig mesebeli módon "működik" egy gyerek, gondolkodjanak, mielőtt ilyesmit írnak - aztán térjenek vissza a Földre...

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?