Haldoklik a kapcsolatod, de persze te nem vagy érte hibás!

Az ember, mint gondolkodó lény, tudja, hogy a dolgok és események között ok-okozati összefüggések vannak. Egyre általánosabb azonban, hogy ebbe a rövidke láncolatba megpróbálunk még egy elemet belepasszírozni: mégpedig azt, hogy ki a felelős.

Mivel a negatív történésekre hajlamosabbak vagyunk felkapni a fejünket, azonnal a hibást keressük. Szeretjük jól megmondani, hogy ki tehet mindenről - ez a jelenség pedig a közösségi média elhatalmasodásával csak egyre fokozódik. Mindenki jól megmondja, mit hogyan kellett volna csinálni, miért nem sikerült, és kinek a hibájából van ez így. Úgy látom, hogy néha túlságosan is jól megy az ítélkezés.

Az érem másik oldala viszont, hogy a tetteinknek következményei vannak, melyet vállalni kell. Mint a legtöbb dologban, ebben sem könnyű megtalálni az arany középutat. Pedig ha ez jobban menne az embereknek, úgy általában, talán nem estünk volna át a hibáztatással a ló túlsó oldalára. Mindenki nagyon okos, és egyből fröcsög, ha a másik életéről van szó.

De mi a helyzet a saját életünkkel?

Válási és párkapcsolati mediátorként a munkám során fontos elv, hogy egy válsághelyzetnek a feloldásában célravezetőbb a hibát keresni, mint elveszni a hibáztatás sűrűjében. A tettek és azok következményei természetesen el kell, hogy hangozzanak, ki kell, hogy mondassanak. Nem arra buzdítok, hogy "megússzuk" a kellemetlen részeket.

Forrás: Shutterstock

Ugyanez az elv jelenik meg a gyermeknevelésben, amikor nem azonosítom magát a gyermeket egyetlen rossz tettével, hanem úgy próbálom a helyes megoldás felé terelni, hogy szétválasztom a két dolgot. Biztosítom róla, hogy szeretetre érdemes lény, akkor is, ha hibázott - majd elmondom, hogy ebben az egy cselekvésben mi volt a rossz, amit másképp kell csinálni.

Ha megvan a hiba, akkor a következő lépés ennek körül járása, a kijavítására alkalmas alternatívák megkeresése, a további személyeskedés nélkül. Emberi kapcsolatainkban épp elég félresikerült mondat, elcsúszott helyzet, félreértett szándék van. És valljuk be őszintén: mindenkinek van sara. Ám ennek végnélküli felhánytorgatásával nem fogunk előbbre lépni.

Amennyiben a pár szeretné megmenteni a kapcsolatot - csak még meg kell keresni hozzá az egyedi, rájuk szabott know-howt - a hiba pontos beazonosítása, majd a kiküszöbölési taktika felépítése célravezetőbb, és kevesebb sebet ejt, mint a másik ócsárolása. Fontos például a hibás családi minták felismerése, hiszen mindenki bír ilyenekkel.

Észrevétlenül húzzuk elő az érzelmi puttonyunkból, és lövöldözünk vele a hozzánk legközelebb állókra, úgy, hogy észre sem vesszük. Persze, jól tud esni a másiknak, ha kimondjuk: "Ezt úgy csinálom, mint az apám/anyám, pedig megfogadtam, hogy sosem fogom!" De nem kell naponta többször rámutatni, hogy egy hibás viselkedési forma pontosan kinek a hanyadfokú felmenőjétől ered...

A hiba megkeresése, pontos meghatározása mindkét fél - és a kapcsolat - épülésére szolgál. Amennyiben a felek a válás mellett döntenek, akkor is tisztábban látják a múltat, ez pedig egy jobb jövő alapköve. Segít, hogy a jövőben már kisebb eséllyel hozzák meg ugyanazt a rossz döntést. De ehhez a hiba pontos meghatározása kell, nem pedig annak a személynek a nyilvános pellengérre állítása, aki elkövette.

Szilvássy Rita

 

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?