Szakításkor nem csak az elmúlt szerelmet gyászolod!

Nincsenek nagy érzelmi hullámzások, összeveszések, kiabálások - csak mindketten érzitek, hogy valami eltűnt. Csakhogy még ekkor is van, ami összeköt titeket, még úgy is, ha már semmi sem olyan, mint régen. Ezt pedig nehéz elengedni. Mert egy kapcsolat végén arról is lemondasz, ami még történhetett volna. A közös jövőről, a tervekről, amik már soha nem fognak abban a formában megvalósulni. Sosem fogod megtudni, hogy vajon jobb lett volna-e, ha mégis tovább harcoltok, és megpróbáljátok.

Ráadásul ha régóta együtt voltatok, akkor ez az identitásod részét képezi: te vagy XY felesége/barátnője. Van egy közös életetek, közös baráti körötök, esetleg hobbitok vagy szokásotok - ami csak a tiétek. Egy szakításkor ezektől is mind búcsúzol. Ezért előfordulhat, hogy belenézel a tükörbe, és nem tudod, ki néz veled szembe. Ez vagyok én? Ki vagyok én tulajdonképpen most?

Néha egy-egy ilyen apróság is majdnem elég ahhoz, hogy felhívd és arra kérd: ne legyen vége. Mert nem érzed, hogy szembe tudsz nézni mindazzal, ami rád vár... Egyedül maradsz azokkal a dolgokkal, amikben eddig támogatott, amiket elintézett helyetted. Ráadásul a saját magad számára is ismeretlen vagy. Halványan talán rémlik, hogy őelőtte is voltál valaki, de nehéz emlékezni, ki is volt az a lány, és milyen is volt pontosan...

És mintha ez még nem lenne elég, nemcsak egy ember tűnik az életedből, hanem több. A volt párod családja, pedig eddig rokonnak számítottál. Mostantól kezdve nem fognak hívogatni, hogy beszéljenek veled, találkozni sem nagyon fogtok. Előfordul, hogy megmarad a kapcsolat velük, de ez a ritkább. Hiszen az exednek hamarosan új szerelme lesz, aki biztos nem nézné jó szemmel, hogy a volt anyósod gyakran beszél veled telefonon, vagy a volt sógornőd továbbra is veled jár vásárolgatni.

Hát ezért olyan nehéz. Egy csomó embert, érzést, tervet, álmot, reményt el kell engedned egy kapcsolat végén - és egy kicsit még saját magadat is. Ám előfordulhat - és gyakran így is van -, hogy valami sokkal jobb vár rád. Persze, csak ha előtte van elég erőd megélni az önsajnálatot, a fájdalmat, a veszteséget. El kell mélyülj ezekben, hogy a gödör legmélyén végül megtaláld saját magad. Azt a valakit, aki legbelül vagy - és akkor már nem leszel többé olyan nagyon egyedül...

Fehérvári-Varga Judit

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock