"Ha egy 25 éves férfi szűz, azzal valami baj van!"

Huszonkét éves, és még szűz? Mi lehet a baj vele? Azokat, akik nem 16-18 évesen szexelnek először, mintha megvetné a társadalom: bizonyára beteg lélek szegény, szorong, vagy garantáltan bűnronda.

Szerencsétlen és kommunikációképtelen, esetleg valami bigott vallásos közösség tagja. Akik a húszas, netán harmincas éveikben még nem estek át a "tűzkeresztségen", többnyire az effajta tévhitek miatt rejtőzködnek.

De kezdjük az alapoknál! Már azt is nehéz megmondani, mi igazából a szüzesség. Alapjáraton a penetratív szexet értjük alatta, vagyis amikor pénisz kerül a vaginába. Az orális, netán anális szex, esetleg az orgazmusig repítő heavy petting ezek szerint nem számít szexnek.

De mi történik azokkal, akik valamilyen fizikai oknál fogva nem képesek a behatolásra, esetleg tudatosan kerülik a penetrációt a terhességtől való félelmükben, vagy éppen a saját nemükhöz vonzódnak, így a pénisz+vagina kombó sosem teljesedik be esetükben? Na, ugye?

Azt mondják, a lányoknál egyértelmű a helyzet: ott a szűzhártya elszakadása - történjen bárhogyan is - egyértelműen jelzi a szüzesség végét. A valóságban azonban ez sem ilyen egyértelmű: a friss kutatások szerint eleve nem mindenki születik szűzhártyával, a többségnek pedig kiskamasz korára - egyszerűen az aktív testmozgás hatására - magától átszakad.

Egyes kultúrákban a hártya átszakadását (amitől a kiskamasz még nem érett sem a szexre, sem a házasságra) ellenőrizték, és máig ellenőrzik is - így szavatolva, hogy a lány nem "romlott". De - lássatok csodát - a szüzesség elvesztése sok esetben még csak vérzéssel sem jár, állapították meg az orvosok. Jól láthatjuk tehát, hogy a szüzesség bizony még az objektívnek hitt biológiai értelemben sem egyértelmű.

A fiúknál meg végképp nincs semmilyen kézzel fogható jele annak, hogy élt-e már nemi életet valaki. Igaz, náluk soha nem is erről szólt a nagy nyomás: épp ellenkezőleg. Még némelyik vallásos társadalomban is elvárt volt, hogy a férfi hamar elveszítse szüzességét, hogy aztán szexuálisan tapasztalt férfiúként élvezze az életet és népesítse be a földet.

Forrás: Shutterstock

Ha megnézzük, kétféle kettős mérce kapcsolódik a nemiséghez való viszonyunkhoz: az egyik az, hogy a rengeteg szexuális partnert felvonultatni képes férfit Don Juanként, Casanovaként ünnepeljük (konzervatívabb kultúrákban jóindulatúan elnézzük a kicsapongásait, ha "amúgy jó ember"). Hasonló partnerszám esetén azonban a nő ribancnak számít, akit a többségi társadalom egyértelműen elítél.

A másik kettős mérce épp fordított: a huszonéves, harmincéves nő szüzességét egy pontig csodálatra méltónak tartjuk, mint nagy és nemes vállalást. Aztán elnézzük neki ("Szegény!"), végül segítenénk ("Csak a megfelelő férfi kell neked!"). Ha viszont egy férfi marad érett felnőtt koráig szűz, máris beskatulyázzák, mint szerencsétlen, nyomorult lúzert, vagy épp bigott vallási fanatikust, netán látens homoszexuálist, miközben ezekről esetleg szó sincs.

Ha valaki tizenévesen hisz abban, hogy érdemes megvárni azt, aki sokat jelent számára lelkileg is, az tiszteletreméltó, érett gondolkodásra vall. De közben meg sokan épp kamaszként szeretnek olyan lángoló szerelemmel, aminek a fizikai összekapcsolódás is a részévé válik: számukra életük végéig fontos mérföldkő lesz ez a szex, akkor is, ha a másikkal esetleg nem maradtak együtt.

És mi van azokkal, akik pont az óriási társadalmi nyomás hatására fekszenek le valakivel 15 évesen, csak hogy elmondhassák: ők is túl vannak rajta? Nyilvánvaló, hogy ez a fajta megfelelési kényszer is mély, belülről fakadó szeretetigényből táplálkozik, ami miatt senkit sem ítélhetünk el.

Józan ésszel tehát tudjuk: a szüzesség - akár szexuális, akár biológiai, akár etikai értelemben határozzuk azt meg - se nem erény, se nem hátrány. Ezer és ezer oka lehet annak, ha egy férfi vagy nő nem esett át a tűzkeresztségen a felnőttkorba lépve sem. A dolog mögött lehet kulturális kényszer, egészségügyi probléma, hitbéli meggyőződés, tisztázatlan szexuális orientáció, a megfelelő partner és alkalom hiánya.

Önmagában véve attól, hogy valaki él(t)-e már szexuális életet, nem lesz sem jobb, sem rosszabb ember: a döntése mögötti okok árnyalhatják a képet, de a karakterét akkor sem minősítik. Többet árulnak el a körülményekről, az elvárásokról, a kultúráról, mint magáról az emberről. Ezért kérlek, tedd félre az ítélkezést, és figyeld azt, mi rejlik a másikban, a saját egyéni, megismételhetetlen személyes történetében, és abban, ahogyan az a tiédhez kapcsolódik - egyéb esetben pedig a szüzesség legyen magánügy!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?