Ne add fel teljesen az életedet a gyerekedért!

Van a gyerek előtti életed, és az azutáni. Egyeseknél erős szélsőségeket jelent ez a két oldal, míg másoknak sikerül egy olyan arany középutat találni, amivel élhető módon tarthat meg szeleteket a korábbi mindennapjaiból, és persze önmagából is.

Sok összetevős ez a játék, és bizony ember - és leginkább nő - legyen a talpán, aki meg tud birkózni ezzel! Ha egy baráti társaságon belül megindul a baby bumm, bizonyos szempontból azoknak a legnagyobb szívás, akiknél elsőnek érkezik a babó. Mert a többiek, amikor még mindig buliznak, jönnek-mennek, nektek meg másról sem szól az életetek nagyjából, mint a gyerek körüli dolgokról. És hát lássuk be, bármennyire is őszintén örülnek a boldogságotoknak, őket azért ez még kevésbé érdekli.

Így ahogy telik az idő, egyre több erő és energia kell ahhoz, hogy fennmaradjanak azok a barátságok, amik akár hosszú évekre is visszanyúlnak. Ennek a legnagyobb ellensége az az örökös idő- és energiahiány, ami a gyerekkel együtt beköltözik az életetekbe. Ezt leginkább úgy igyekeznek megoldani a párok, hogy egyszer apu kap kimenőt, egyszer pedig anyu.

Sokszor a nőkben nagyobb űrt okoz az elszigetelődés, hiszen apu egyébként is eljár dolgozni, így a családon kívül is van társasági élete, és leginkább ÉLETE, míg neki vajmi kevés. Pláne, ha nem az a típus, akit kielégítenek az online anyás társaságok - amik sokszor inkább demotiválóak.

Nem tudom, mikor jön el az a szülői "forradalom", amikor bátran ki merjük mondani, hogy néha SZAR (igen, így nagy betűvel). És ugyan nem tartósan, csak 1-2 órára, max napra szívesen lennénk egyedül, a régi életükben. Ez mindkét szülőre igaz lehet. A legtöbben erre még mindig bűnként gondolnak, és valami szégyenletes vallomásnak érzik. Ám ha találkoznak olyan emberrel, akivel ezt nyíltan meg tudják vitatni, szinte azonnal kitörnek belőlük az érzéseik.

Forrás: Shutterstock

És ennek vannak egyéb hozadékai is....

Több szakember nagyon érdekes "jelenségre" hívta fel a figyelmet, amiről sok írás született már, de még mindig nem elég. Férfiak tömegétől érkezik hozzájuk kétségbeesett levél, miszerint a feleségük "megőrült", "kifordult magából", "nem ismer rá", és halvány dunsztjuk sincs, hogy mi állhat a háttérben.

A magyarázat azonban baromi egyszerű: azok a nők, anyák, akik mártír szerepbe kényszerítették magukat, egy idő után kitörnek ebből, hogy ne fulladjanak meg. Mert elegük van, hogy a saját igényeiket, álmaikat, folyamatosan háttérbe szorítják a párkapcsolat és a család miatt.

Ők mindig türelmesek - mert ugye ez a dolguk -, miközben senki sem kérdezi meg őket, hogy mégis ők mit szeretnének. Jó így, vagy jobb lenne másképp? Mitől éreznék boldogabbnak magukat, hogy lehetne könnyebb nekik? És ezek a nők bizony gyakrabban kötnek ki szeretőnél is, mint szabadabb, támogatottabb, szeretettebb társaik. Hiszen az elvárások nyomasztó súlyán túl abból is elegük van, hogy ők kizárólag anyák, a gyereknevelést és a háztartást ellátó feleségek, de mint nők, gyakran már nem léteznek...

Nincsenek randik, kettesben töltött, minőségi idő, becéző szavak. Bizony nagy kérdés az, hogy a párjuk tud-e időben kapcsolni, és tudnak-e közösen úgy változtatni az életükön, hogy az kompromisszummal mindkét félnek kielégítő legyen. Ha ez nem működik, bizony lehet, hogy egy teljesen másfajta élet vár rájuk, amit még nehezebb beindítani. Előfordulhat, hogy egy bájos kis válóper lesz a vége, és utána már a különéléssel kell megbirkózni, ha a közös életen változtatni annyira nagyon nehéz és melós...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?