"Jó szándékból" ásta el a néni a 3 élő kiscicát?

Az állattartási morál nem azonos a világ különböző tájain, de még egy országon vagy egy településen belül sem. Magyarországon is nagyon sokan vannak, akik nem úgy viszonyulnak az állatokhoz, ahogy manapság szerintem elvárható lenne.

Nekik régi és mélyen gyökerező berögződésük, hogy az állat - habár a maguk módján szeretik - csupán eszköz, a nem kívánt szaporulat pedig teher, értéktelen szemét.

A napokban egy 64 éves nő ásott el élve 3 kiscicát, elmondása szerint azért, hogy megkímélje őket a szenvedéstől. A szomszédja kért tőle segítséget, mert a kicsiket elhagyta az anyjuk. A nő állatbarátnak tekinti magát, aki csak segíteni akart, és nem érti az ellene irányuló indulatokat, hiszen ahogy nyilatkozta, "a régi rendszerben ez teljesen bevett szokás volt, az újszülött cicákat rengetegen fojtották vízbe vagy temették a föld alá".

Persze, szörnyű ilyen eseteket és ilyen gondolatokat olvasni. Engem is felháborít, amikor az embereknek nem számít egy érző lény szenvedése. Hiába próbálom, elképzelni sem tudom, mit érezhetnek ilyenkor. Dühöngök, mert nem értem: hogyan lehetséges, hogy az ilyesmi még 2019-ben is bevett szokás?! Ám ugyanilyen elborzadva olvasom a sok gyűlölködő hozzászólást az ilyen cikkek alatt.

"Vele is ugyanazt kéne tenni, amit ő tett az állatokkal!" Senkinek sem használnak az olyan kommentek, amikben ezeknek az embereknek a halálát vagy szenvedését kívánjuk. Muszáj megértenünk, hogy a nagy részük nem látja át a problémát. Olyan helyen nőttek fel, ahol a szomszéd agyoncsapta vagy vízbe fojtotta a kismacskákat, és ahol a kutya csak bioriasztóként működött, a kert végében láncra verve. Ha szerencsétlen állatot találtak, nem megmentendő kiskedvencként tekintettek rá, hanem teherként, aminek könyörületképp a gyors halál járt.

A 3 kiscicát elásó néni is abban a meggyőződésben volt, hogy jól cselekszik, hiszen így nem éheznek tovább a magukra hagyott kicsik. Sokan nem is ismerik az alternatívákat, hiszen nem mindenki lóg a neten, menhelyek cuki kutyás képeit böngészve. Az ivartalanítással pedig a legtöbben még azok közül sem törődnek, akik felelős állattartóknak hiszik magukat.

Forrás: Shutterstock

Az emberek felfogását tanítással lehet megváltoztatni.

A tanításhoz pedig megértés kell. Meg kell értenünk, honnan jönnek a berögződések, és el kell magyarázni, mi a hiba bennük. És ezt semmiképp sem szolgálja egy "remélem, majd téged is elásnak, ha öreg leszel" komment. Csak arra jó, hogy a hozzászóló gonoszkodjon egy sort, amitől pedig pont nem lesz különb senkinél.

Valóban csak az állatokkal törődünk ennyire?

A topkommentek másik csoportját a bezzegelők alkotják, akik az egész világon számonkérik, hogy miért pont 3 kismacskával foglalkozik mindenki, amikor ott vannak a beteg gyerekek, az afrikai éhezők, meg egyébként is van elég bajunk. Na kérem szépen, akkor elmondom újra, amit már sokat hangoztattunk: attól, hogy valami foglalkoztat, nem törvényszerű, hogy más nem. Mondhatnám, hogy ez amolyan multitasking, de valójában nem. Az érzékenyebb, empatikusabb emberek, akik törődnek egy macskával, sokkal nagyobb eséllyel törődnek szerencsétlen embertársaikkal is. Szóval, ezek a kommentelők valószínűleg pont olyanoknak bezzegelnek, akik amúgy nagyon is foglalkoznak mindazzal, amit számonkérnek rajtuk.

Erre megint csak azt tudom mondani, hogy erőszakkal semmit nem lehet elérni, senkit nem lehet meggyőzni. Inkább írjuk le és népszerűsítsük a jó megoldásokat, azzal többet teszünk!

 

Fotó: Mudra László/
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?