A klímaválság nem ok arra, hogy ne vállalj gyereket!

"A klímaválság miatt önzőség szülni!" "Milyen sors vár a gyerekemre a klímakatasztrófa küszöbén?" "Nem terhelem tovább a bolygót még egy szennyező homo sapiens-szel!"

Ezek a mondatok pörögnek a fejemben, miközben a 8 hónapos kisfiamba próbálok egy kis répapürét diktálni. Most én vagyok a ciki, hogy a klímakrízis súlyát felismerve is akarok még egy, sőt, két gyereket?

Nem. Nem tudom ezért szégyellni magam.

Tőlem aztán az szül, aki akar, és az meg tutira ne szüljön, aki nem akar. De az, hogy "gyereket vállalni rossz", nem nyeli be a világképem. Mondom ezt úgy, hogy a munkám során és a magánéletemben pénzt, időt és energiát nem kímélve teszek a környezetért, és azért, hogy minél nagyobb tömeg figyelmét hívjam fel az ügy fontosságára.

Mert mi várható, ha beáll a klímakatasztrófa?

Nem lesz kaja a Tescóban, és amit meg is tudunk szerezni, az olyan drága lesz, hogy a fizetésünk nagy része arra fog rámenni. Búcsút inthetünk a Kínából házhoz szállított csini nyári ruháknak és a századik púderszínű magassarkúnak. Eleve örülni fogunk, ha lesz egy vagy két váltás ruhánk, amit kézzel fogunk kimosi hideg vízben. A gyógyszerhelyzet pláne rettenetes lesz, és újra élet-halál helyzet alakulhat ki egy sima influenzából.

Az autókat el is felejthetjük. Eleve ha tömegközlekedés még lesz, már az tiszta szerencse. A lakókörzetünkön túlra csak nagy ritkán fogunk eljutni. Így a "munka" nem önmegvalósítás lesz, hanem azzal fogunk pénzt keresni, ami épp a gyalogszerrel bejárható környéken adódik.

Szóval, olyan lesz a világ, mint 100-150-200 évvel ezelőtt falun. Persze, ha nagyon fullba tolja az emberiség a kretént, még simán a középkorig is visszarepítheti magát. Más szempontból a világ nagyobb részén most is ilyen az élet. És ne csak a "klasszikus" harmadik világbeli állapotokra gondoljunk! Hanem bármelyik természeti népre. De te odamennél egy vidáman a tűz körül éneklő busman kissráchoz, hogy "Figyi, neked olyan szar az életed, hogy jobb lett volna, ha meg sem születsz! És anyád is szégyellhetné magát, amiért megszült." Ugye, hogy nem?

Persze én sem kívánom a gyerekemnek, hogy fogalma se legyen, mi az a mozi, vagy a csoki fagyi, és hogy esélye se legyen valaha megpillantani a tengert. De én elsősorban nem kényelmet kívánok a gyerekemnek, hanem azt, hogy boldog legyen. És olyan emberpalántát akarok nevelni, aki bármilyen körülmények között boldog lehet. Az ükszülei is boldogok voltak az 1800-as évek körülményei közt, és szerintem cseppet sem sajnálták, hogy megszülettek.

Forrás: Shutterstock

Hozzáteszem, az csak pszichésen egyedülálló, hogy most TUDJUK, hogy egy válságos történelmi korszak következik. De a válság eddig talán egyetlen generációt sem került el - legfeljebb csak meglepetésszerűen jött. A 21. század önmagában egy ringlispíl volt ilyen szempontból. De az előtte lévő századokra is bőven jutott durván nehéz időszak.

Aztán mindig lett valahogy - persze, mert nem adtuk fel harc nélkül azzal a felkiáltással, hogy olyan szar az egész, hogy inkább pusztuljunk ki önként! Csak meg kell érteni, hogy azért, mert tudjuk, mi vár ránk, nem lettünk különlegesebb helyzetben, mint bármelyik felmenőnk az elmúlt 150 ezer évből.

Azt is tudom, hogy bármikor bárkit érhet autóbaleset, amitől egy életre tolószékbe kényszerül vagy meghal - de attól még ki merek lépni az utcára. Sőt, a gyerekkel is szoktam sétálni, akkor is, ha minden lépésünk magában hordozza egy olyan fordulatnak a veszélyét, ami örökre megnehezítheti az életünket. De élni kell. A tudatunk által kiszűrt (autóbaleset) és a tudatunk által felfogott (klímaválság) veszélyekkel együtt.

És igen, az embernek nagy az ökológiai lábnyoma, így necces, mi lesz, ha a jelenlegi 8 milliárd 10-re növekszik. Csak az, hogy mi itt a nyugati világban leállunk a szaporodással, pont olyan, mintha azért nem innék meg egy pohár vizet és döglenék szomjan, mert a szomszédnál csőtörés van.

Illetve az ökológiai lábnyom csökkentésének jó pár módja van, és akinek annyi esze van, hogy inkább a gyerekvállalásról mond le, mint arról, hogy évente háromszor kiruccanjon egy fapados járattal Dublinba meg Firenzébe, az mondjuk, tényleg ne vállaljon gyereket!

Szóval, senkit nem akarok rábeszélni olyanra, ami neki nem annyira fontos, hogy vállalja érte a kockázatot, a nehézséget, a "bármi lesz, megoldjuk" hozzáállást. De az Élet fel nem adását ne bélyegezzük meg "önzőségként"!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?