Nem a kapcsolatunkat sajnálom, csak az időt, amit belefektettem!

Írtam már korábban arról, hogy miért jó, ha megszabadulunk a felesleges dolgainktól (legyen az ruha, sosem használt konyhai eszköz vagy az évtizedekkel ezelőtti egyetemi jegyzeted). Bevallom, ebben én sem vagyok túl jó, de azért már fejlődöm.

Viszont az elengedés nem mindig megy könnyen. Főleg, ha sokat invesztáltunk a dologba - legyen az tárgy, vagy akár egy kapcsolat. Mert kidobni egy olyan tárgyat, ami pár száz forint volt, az viszonylag könnyen megy. De egy ruhát, amire egykor ráment az összes spórolt pénzed, azt már nehezebb. Még akkor is, ha rég nem jó rád, sőt, már nem is tetszik - de olyan sokba került... Így hát őrizgeted tovább a szekrényben.

És így van ez néha a kapcsolatokkal is. Lehet, hogy már nem jó, már nem ad nekem, nem vagyok boldog - de ott van az a 3-5-10 év, amit beletettem, és ha most elengedem, akkor ez mind hiába volt? Félelmetes ezzel a gondolattal szembesülni. Pedig azt gondolom, nem volt hiába - soha nincs hiába. Mindig megvan az oka annak, ha egy kapcsolat évek óta tart.

Ahogy annak is, ha vége lesz. Ne sajnáld az időt, amit beletettél! A kérdés mindig az: hajlandó vagy-e még többet beletenni? Akarod-e? Egy kapcsolat mindig sok energiabefektetéssel jár, sajnos nem működik magától. Persze a rózsaszín köd idején ezt még észre sem vesszük: elborítják az agyunkat a hormonok, és boldogan pakolunk bele mindent, ami csak tőlünk telik. Aztán később, amikor már elillan a köd, akkor egyre több lesz az elvárásunk és kevesebb, amit mi magunk akarunk beletenni.

Sokan vannak úgy egy hosszú kapcsolatban, hogy valahogy egyszer csak elfogy a lendület. Felszínre törnek a problémák, a megszokás, az elégedetlenkedés, a másik hibáztatása, a viták. Ilyenkor általában felmerül bennünk: érdemes-e folytatni, vagy jobb lenne külön utakon? És amint elkezdi a fejedbe fészkelni magát a gondolat, hogy "inkább külön", rögtön jön a félelem.

Forrás: Shutterstock

Félelem az új helyzettől, a kétségek: mi van, ha nem találok mást? És ilyenkor sokan megnyugtatják magunkat, hogy mégis menthető az, amiben vannak - még akkor is, ha ez igazából nem így van. Ráadásul benne van az említett pár év. De ilyenkor az igazi kérdés az: mennyit tudsz még belepakolni? Akarod ezt még évekig, évtizedekig? Hajlandó vagy tenni is érte?

Mindenki szeretetre, elismerésre, odafigyelésre vágyik, és ha ezt tartósan nem kapja meg a párjától, félő, hogy előbb-utóbb máshol fogja keresni. Persze előtte nem árt jelezni, hogy hiány lépett fel a kapcsolatban, hogy a másik reagálni, változtatni tudjon - néma gyereknek ugye, anyja sem érti a szavát...

Szóval, ha benne vagy egy kapcsolatban, és valami nem az igazi, ne azért ne dobd el, mert túl sokat invesztáltál már bele - azt gondold át, tudsz-e még bele energiát, időt, odafigyelést, törődést, szeretetet tenni! Fontos neked annyira a másik, hogy harcolj érte? Szeretnél még esélyt adni kettőtöknek, vagy csak az eddig beletett energiádat/kialakított közös életet nem akarod veszni hagyni? Nagyon nem mindegy - mert míg az első esetben valószínűleg menthető a kapcsolat, a másodikban nagy eséllyel nem.

Fehérvári-Varga Judit

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?