Rocksztár, szerelmes férfi és nevelőapa: Lecsó az Ismerős Arcokból!

A zenekar szövegei egyértelműen hangsúlyozzák a család értékét. Neked mennyire fontos az életedben a stabil párkapcsolat?

Nagyon fontos, de akármennyire bizakodunk az elején, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. 2000 óta 4-6 éveket éltem párkapcsolatban. Mostani társammal szintén több, mint 3 éve vagyunk együtt, és ha egy kezemen megszámolom a komoly, több éves kapcsolataimat, immár a kisujjamnál tartok. Remélem, hogy a jövőben nem kell igénybe vennem a másik kezemet is a számoláshoz, mert nagyon jól megvagyunk. (Nevet.)

A menő rockzenészeknél sokszor előfordul, hogy a népszerűségük a családi élet rovására megy. Mitől működik a dolog köztetek a pároddal?

Nem tartom magam menő rockzenésznek, de köszönöm. Az elfogadás a kulcs. Annak a ténynek az elfogadása, hogy a kedvesem nem azt csinálja, amit én. Ha egy családban a férj kamionsofőr, az némely szemszögből rosszabb, mintha zenész lenne. Nekem már rég nem reggel nyolctól délután ötig tart a munkaidőm, de vannak húzós szakaszok, amikor négy-öt napig nem látom a kis családot. Mindent összevetve, szerintem az a titok, hogy mindig tudjunk örülni egymásnak.

Egyébként a 70-80-90-es években sokkal intenzívebb volt az a jelenség, hogy a lányok tömegével aléltak el egy koncerten, és utána felajánlkoztak a tagoknak. Nem alaptalanul ivódott bele a köztudatba, hogy a zenészek csajozósak, bár az esetek 99 százalékában a lányok nyomultak, az együttes tagjai pedig csak éltek a helyzettel.

De ez már jócskán a múlt, a világ nagyot változott. Természetesen mi is kapunk néha visszajelzéseket, legtöbbször írásban a közösségi oldalon. Például egy hölgy érdeklődik, hogy foglalt-e a szívem, mert tetszem neki stb. Nyilván, ahogy telik az idő, egyre kevesebb az ilyesmi. Tizenöt évvel ezelőtt heti egy-két ilyen levél jött, most évi egy. A 106 kilós, ősz szakállú Lecsó bácsi már nem olyan menő. (Nevet.)

A párodnak van egy kislánya, neki könnyen elnyerted a bizalmát és a szeretetét, vagy meg kellett érte küzdeni? Hogy éled meg a nevelőapaságot?

2016 nyarán ismertem meg a szerelmemet. A kislánya, Lili számára az az év mérföldkő volt, mert akkor kezdte az első osztályt, előtte pár héttel pedig betoppant az életébe egy őrült zenész. A kettő együtt elég sok volt neki, de megküzdenem nem kellett a szeretetéért, első perctől megkedvelt a szentem. Az iskola is sokat segít. Idén már a negyedik osztályt kezdte, és ha bárki megkérdezné tőle, hogy "Hogyan töltenél szívesebben egy hetet, Lecsóval vagy az iskolában?", habozás nélkül az előbbit választaná.

Nem érzem magam a szó klasszikus értelmében nevelőapának, persze nyilván terelgetem a magam módján az általam is vélt helyes irányba, tanulunk együtt, sokat játszunk, jókat dumcsizunk. Ők jelentik számomra a kikapcsolódást is. Ha otthon vagyok, belebambulok egy-két filmbe, iszom egy sört, délután pedig jönnek a lányok: egyik a munkahelyről, másik a suliból. Mindezt Berekfürdőn, egy csodás alföldi községben élem meg, ahol a hétköznapokat töltöm. Csütörtökön vagy pénteken viszont irány a budapesti albérletem, ami vasárnapig vagy hétfőig a koncertek közötti bázis.

Aki ismer, tudja, hogy az évek során mindvégig megőrizted a kisfiús énedet. Hogy van ez a Rózsaszín Párduc rajongás például?

Steven Tyler mondta egyszer: "Tízéves koromban azt mondtam anyámnak: Anya! Ha én felnövök, rockzenész leszek! Erre ő: Hát, kisfiam... a kettő együtt nem megy." Ez rám hatványozottan igaz. Bohém művészlélek vagyok, szétszórt, szórakozott, makacs, öntörvényű. De jószívű, segítőkész és alkalmazkodó is. Tudok kifejezetten komoly is lenni, bár azt az arcomat csak a családom ismeri.

Igazából a légynek sem tudnék ártani. A gyermeki énem sokkal meghatározóbb, mint a felnőtt létem. A mindennapi hátizsákomban mindig található egy-két matchbox, a zsebem tele van kabala figurákkal. A Rózsaszín Párduc pedig egy óriási figura, ami főleg képregényben tetszett. Igazi abszurd humor volt, amin felnőtt fejjel is lehet nevetni, a mai napig olvasom, csak a negyvenedik számot nem tudtam még beszerezni. Ha valamelyik olvasónak megvan, megvenném!

A magazinunk egyik alapkérdése, hogy vajon mit akar a nő. Szerinted mire vágynak a nők a 21. században?

Hát, nem rám, az biztos! (Nevet.) Jó, hogy hozzátetted a 21. századot, mert nem mindegy. Változik a világ. Szerintem most egy nő 15-20 év között egyáltalán nem tudja, mit akar (páran úgy vélik, tudják, de ez 20 felett elmúlik), 20-25 év között a nő bulizni és pasizni akar. 25-30 év között komoly kapcsolatra vágyik, mert rájön, hogy apajelöltre van szüksége.

30-35 között egy jó állásra vágyik, hogy egyedül el tudja tartani a gyermekét, akinek az apja lelépett, 35-50 között egy harmonikus családi életre vágyik egy megbízható társ mellett, aki jómódú, nyugodt, és nagyon szereti őt és a gyermekét/gyermekeit. Ötven felett ugyanez, csak hatványozottabban. Ez persze egy picit fekete humor volt, de tartok tőle, hogy van némi valóságalapja.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Leczó Szilveszter Lecsó/ Facebook