Egy Gucci-modell beintett a Guccinak!

"A mentális egészség nem divat" - állt Ayesha Tan-Jones tenyerén. Vajon jogos a modell felháborodása? Hol van a határ a művészet és az üzleti érdek között? Vagy van-e egyáltalán?

Összezavar ez a kettősség, vagy a kollekcióhoz idomulva: ez a skizoid helyzet.

Egyrészt ott a művész és az ő művészi szabadsága. Ha erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést, akkor a ruhatervezőnek minden joga megvan arra, hogy akár kényszerzubbonyok által inspirált ruhákat tervezzen, és a bemutatót egy performansznak tekintse. A modelleket, akik ezeket a ruhákat viselték, felállították egy futószalagra, és így vonultatták fel őket.

Ez nekem annyit mond: a kor, amelyben élsz, futószalagon termeli a "bolondokat".

Másrészt ott a cég, az üzletember, aki pénzt akar keresni. Ehhez pedig az kell, hogy felfigyeljenek rá. Hogy a vevők észrevegyék az áruját abban az infócunamiban, ami naponta zúdul rájuk. Ha csak a figyelemfelkeltés és marketing miatt kerültek ezek a darabok a kollekcióba, az viszont gáz. Mert akkor az üzenet: íme, nekünk semmi sem szent! Mi pénzt csinálunk a te mentális betegségedből is. Divatcikkeket gyártunk, gúny tárgyává tesszük a lelki problémáidat. Elfogadhatatlan. Szenzációhajhász.

Nem tudom, hol az igazság, talán valahol a két álláspont között. Mert a divat pont annyira művészet, mint amennyire üzlet.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Getty Images