A férfiak félnek, hogy a nők zaklatással vádolják őket!

A Harvey Weinstein-ügy kapcsán szárba szökkent #metoo-mozgalom kétségkívül áttörést hozott a szexuális visszaélésekkel, zaklatásokkal és a nemi erőszakkal kapcsolatos párbeszéd nexusában.

Ugyanakkor, mint minden mozgalomnak, ennek is megvan a sötét oldala. Azt, hogy miért pozitív, nem kell túlragoznunk: évszázadokon át természetes volt, hogy egy hatalmi pozícióban lévő, idősebb, tapasztaltabb férfi kihasználhatja a fiatal, naiv, karriert építeni szándékozó nőt. Maga a "szereposztó dívány" kifejezés is ezt a gyakorlatot illusztrálja.

Természetes volt, hogy a fenékfogdosásért, -csipkedésért és farokdörzsölésért legfeljebb egy ejnye-bejnye, esetleg egy pofon jár, és hogy akit megerőszakoltak, az nyilván maga kereste a bajt. (Pláne, ha alkoholt fogyasztott vagy rövid szoknya volt rajta, és különben is: minek ment oda?)

Természetes volt, hogy az erőszaktevő folytathatja sikeres karrierjét - hiszen egyébként nagy koponya, csak hát mit tegyünk, hajtja a vére? -, és hogy a traumát feldolgozni képtelen áldozat évtizedekig hallgat, és némán, szégyenkezve, önmagát vádolva cipeli terhét.

Nem kérdés, hogy a #metoo előtti világ egy kibillent állapot volt, amiben nőnek lenni egyet jelentett azzal, hogy bármikor tárgyiasíthatnak és kihasználhatnak, ha pedig erőszakot élsz át, még téged ítélnek el. Túlzás volna azt mondani, hogy az aprócska hashtag utáni két rövid szó ezt gyökeresen megváltoztatta volna, de mindenképpen fontos, hogy az áldozatok színt mertek vallani.

Elkövetők és felelősök kerültek bíróság elé, és mindennek mentén elkezdtünk beszélgetni az áldozahibáztatás, a tárgyiasítás, a hatalommal való visszaélés, a munkahelyi diszkrimináció, vagy éppen a nőket ért hátrányok problematikájáról.

De mint minden mozgalom, ez sem oldja meg az összes kapcsolódó társadalmi kérdést, és mint minden kibillent állapot, itt is először a túloldalra billen a mérleg, mielőtt - reméljük, ez fog történni - megpihenne valahol középen.

Forrás: Shutterstock

Az egyik hátulütője a #metoo-mozgalomnak talán az volt, amikor a közvélemény hirtelen elkezdte összemosni a zaklatás különféle szintjeit, egyelőségjelet vonva az építőmunkások utcai füttykórusa és a konkrét nemi erőszak közé. Hiszen azok is kitették profiljaikra a #metoo-taget, akik a zaklatás súlyos, törvénybe ütköző, kétségkívül egy életre traumatizáló változatait élték át - és nem csak nők, fiatal fiúk, férfiak is - , de azok is, akik egyszerűen nehezményezték, hogy a kollégáik nőket tárgyiasító, ostoba vicceket mondtak a jelenlétükben.

Nyilvánvalóan az utóbbi eset is megér egy-egy misét, hiszen nők milliói kényszerülnek ezekkel az alpári humorbombákkal napi szinten szembenézni, de azért a tahóság és a traumatizálás közötti különbséget zongorázni lehetne. Így juthattunk el odáig, hogy a magyar úszó fenékfogdosása is a kelleténél több figyelmet kapott, holott elegendő lett volna a szórakozóhelyről való kitiltás és a nyilvános bocsánatkérés is.

Arról korábban már beszéltünk, hogy még soha nem volt olyan könnyű egy férfit, egy apát ártatlanul meghurcolni, mint most, amikor egy ronda, elhúzódó válási tortúra közepén elég azt belengetni, hogy az édesapa megpofozta a feleségét, vagy a kislánya bugyijába nyúlt. Még soha nem volt ilyen könnyű eltakarítani az útból egy üzleti riválist, politikai ellenfelet, munkahelyi ellenlábast, amikor elég egyetlenegyszer kimondani: úgy nyúlt egy kollégájához, hogy az a másik számára kellemetlen, zavaró volt.

Több évtizedes, tanú nélkül maradó ügyek kerülhetnek a napvilágra, és így bizony azok is bemocskolódhatnak, akik egyébként ártatlanok, csak éppen valaki útjában állnak. Gyorsan tegyük hozzá: itt általában - a leginkább gyomorforgató gyermekelhelyezési pereket leszámítva - nem is egy-egy nő, hanem egy komolyabb üzleti vagy politikai érdek használja visszásan a #metoo-fegyvert.

Végül, de nem utolsósorban, súlyos gond az ún. Pence-hatás is. Mike Pence amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, nem hajlandó a feleségén kívül egyetlen nővel sem négyszemközt tárgyalni vagy étkezni, hogy elkerülje a nem megfelelő viselkedés vádját.

Az utóbbi időben több felsővezető választotta ezt az utat hasonló okból, ami természetesen a nők kirekesztését hozta magával a vezetői berkekben. Amíg ugyanis a top befolyásos pozíciókban tevékenykedő férfiak nem hajlandóak négyszemközt egy asztalhoz ülni egy hasonló pozícióra predesztinált nőnemű kollégájukkal, addig a nők bizony nem kapnak lehetőséget arra, hogy be is töltsék ezeket a pozíciókat. Bizonyos területek tehát így lassanként elit férfiklubokká válhatnak.

Na jó, akkor tehát a #metoo ilyen veszélyes, hogy a férfiaknak, de még a nőknek is árthat? Igen, de épp csak annyira, mint a konyhakés: kenyeret kenhetünk és konzervet nyithatunk a segítségével, de ha elég éles, akár embert is ölhetünk vele. Muszáj tehát bölcsen használnunk...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?