oktatás diák interjú tanítás tanár iskola Prievara Tibor Császár Zsanett
Az innovatív, 21. századi oktatási módszereket alkalmazó Prievara Tibor a médiában "szupertanárként" híresült el, bár ő maga nem szereti ezt a jelzőt. Úgy véli, nincs olyan tanár, aki megkérdőjelezhetetlen, tévedhetetlen és abszolút tökéletes.

Abban sem hisz, hogy csak infokommunikációs technikákkal lehet izgalmassá, színessé tenni az órákat. Szerinte digitális és nem digitális eszközzel egyaránt lehet jól tanítani, ha a diákok megélik a tudás örömét és sikerélményét. Többek között erről is beszélgettünk vele.

Forrás: Facebook/ Prievara Tibor

- A millenniumi generációkat digitális bennszülötteknek is nevezik. A kifejezés arra utal, hogy ők az internettel együtt nőttek fel, gyorsan és könnyen eligazodnak az online térben, ezért a digitális bevándorlóknak (például a tanároknak) máshogy kell viszonyulni hozzájuk. Egyetértesz ezzel az állítással?

- Úgy gondolom, hogy a digitális bennszülöttek és bevándorlók dichotómiája azért vált mára ennyire népszerűvé, mert kényelmes visszavonulási lehetőséget biztosít a tanárok számára, mondván: ezek a gyerekek az anyatejjel szívták magukba a virtuális világot, úgysem tudnánk semmi újat tanítani nekik. Pedig ez egyáltalán nem így van. Az évek során többször tapasztaltam, hogy osztálykiránduláson a diákok pillanatok alatt találnak olyan helyet, ahol van wifi. Nem ismernek lehetetlent. Még a fára is képesek felmászni azért, hogy posztoljanak egy képet az Instagramra.

Másfelől viszont, amikor az iskolában kellene használniuk ugyanezeket az eszközöket, tehetetlen bábukká válnak, és sokszor még azt sem tudják, hogyan kell bekapcsolni a számítógépet. Ennek tükrében a digitális bennszülött koncepciót kártékonynak tartom mind a gyerekekre, mind a tanárokra nézve.

- Sokszor hallani, hogy a mai fiatalok lusták, utálnak tanulni, és semmi mással nem törődnek, csakis az okoskütyükkel. Te milyen módszerrel tudod motiválni őket?

- Igyekszem mindig olyan témát, problémát keresni, ami érdekli őket, és ehhez megtalálni a kapcsolódási pontokat. Mondok egy konkrét példát. A tegnapi angolórán a diákjaim azt a feladatot kapták, hogy írjanak esszét Greta Thunbergről. Igazából nem is én kértem tőlük, hanem ők voltak kíváncsiak a véleményemre a svéd klímaaktivistával kapcsolatban, ez adta az ötletet. Nagyon lelkesek voltak, és igazán színvonalas munkát végeztek. Egyik alapelvem, hogy nem zavarom őket a tanulásban a tanítással, ha nem muszáj.

A másik, hogy 2010 óta a hagyományos osztályozás mellett a gamifikáción (játékosításon) alapuló módszert használom. Ez egy pont alapú értékelési rendszer, ami egyszerűen fogalmazva annyit jelent, hogy nem az érdekel, hogy mit tud az illető, hanem az, hogy mennyit fejlődött. Ettől válik az egész rendszer inkluzívvá, hisz mindenkit felemel, és mindenkit sikeressé tud tenni ugyanabban a tantárgyban.

Forrás: Shutterstock

- A mai oktatók feladata, hogy felkészítsék a hallgatókat a jövő komplex kihívásaira. Nem érzed lehetetlennek a küldetést?

- De sajnos néha egy kicsit igen. A tavalyi volt az első olyan év, amikor az összes közoktatásban tanuló diák már 21. századi volt, az összes tanár pedig még 20. századi. Ez egyfelől szimbolikus jelentőséggel bír, másfelől viszont komoly figyelmeztetés mindannyiunk számára. Ebben az évszázadban a tanulási elvárások radikális változásokon mennek keresztül, ezért paradigmaváltásra van szükség. Az elsődleges cél az, hogy a tanulók képesek legyenek kritikusan, kreatívan gondolkodni, komplex problémákat megoldani, bizonyítékokon alapuló döntéseket hozni és együttműködni.

Ezek olyan kulcskompetenciák, amik időtállóak, és minden tantárgyhoz kapcsolhatóak. Röviden összefoglalva tehát harmonizációra van szükség, ahol a pedagógiai rendszer alkotóelemei szorosan kapcsolódnak a tanulás támogatásához. Ellenkező esetben a tanulás veszélybe kerülhet.

- Milyen útmutatást tudnál adni annak, aki most készül erre a pályára? Mire figyeljen egy kezdő tanár?

- Nagyon nehéz, mert a világ elképesztően gyorsan változik. Szerencsére a pedagógia kevésbé. Véleményem szerint csak az válassza hivatásának ezt az életpályát, aki szereti a gyerekeket. Sokszor hallok olyan kijelentéseket egyes kollégák szájából, hogy "az én osztályomban", "az én iskolámban" stb. Csakhogy itt alapvető tévedés van. Mi, tanárok, fontos szereplői vagyunk a történetnek, de a szakmai eredményeink és a tudásunk nem annyira rajtunk, sokkal inkább a befogadókon múlik.

Szorosan ehhez kapcsolódik az együttérzés képessége. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy ma milyen nagy kihívást jelent diáknak lenni. Én próbálok türelmesen és empatikusan viszonyulni hozzájuk, arra figyelni, ami bennük zajlik, és nem arra, ami bennem. Szerintem ez a jó tanár egyik legfontosabb ismérve.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.