Ha az apám alkoholista volt, akkor én is az leszek?

Minden néhány sörrel kezdődik – bizonygatta, miközben nagyot kortyolt a jeges limonádéba. - Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindenki alkoholistává válik, aki iszik – tompította kicsit a mondandóját, talán azért is, mert a társaságból rajta kívül senki nem volt megrögzött antialkoholista. - De nekem a génjeimben van. Nem szeretném úgy végezni, mint az anyám.

A génjeinkben van?

Ezen kicsit elgondolkodtam. Ezzel ugyan sosem dicsekedtem a társaságban, de nekem meg az apám volt alkoholista. Persze ez sosem lett kimondva, sőt, de azért anya és én jól tudtuk ezt. Érdekes dolog ez az alkoholizmus.

Az én apám okos volt, tanult és megbecsült szaktekintély a maga területén. A munkahelyén nagyon szerették, mert kedves volt, mindenkinek segített és mindig ott termett, ha szükség volt rá. Ott el sem tudták volna képzelni róla, hogy alkoholista, mert soha egyetlen kortyot sem ivott, ha dolgozott – még akkor sem, ha a kollégák ünnepeltek valamit.

Mégis azt állítom, hogy az apám masszív alkoholista volt. Ugyanis, amint hazaért, az első dolga az volt, hogy levonult a házunk pincéjébe és ott talaj részegre itta magát. Magányosan. Suttyomban. Nem tudom, mit képzelt - talán nem vesszük észre? Hogy nem halljuk, ahogy lent óbégat? Vagy ahogyan felbotorkál a hálószobába? Egyszer a lépcsőn is leesett – de persze a részegek védőszentje vigyázott rá. Mi jól tudtuk, hogy alkoholista, hogy zugivó, rajtunk kívül azonban senki nem sejtette. Fura, milyen ügyesen meg tudta őrizni ezt a titkát, meg az is, hogy mi sem beszéltünk soha, senkinek erről.

Hát, így állunk. Az én génjeimben is benne van. És én sem szeretném úgy végezni, mint ő – főleg, mert míg mindenki arany embernek gondolta, addig valójában senki nem tudta, hogy tönkretette a hozzá legközelebb állók életét, na meg persze azért sem, mert a végén az alkohol lett a veszte is.

Nem vagyok addiktív személyiség

Ennek ellenére sosem gondoltam úgy, hogy ha elkortyolok egy pohár bort vagy a nyári melegben egy jó búzasört, akkor az alkoholizmus réme fog fenyegetni. Lehet, hogy egyszerűen nem vagyok addiktív személyiségtípus. Ez egyébként simán lehet, ugyanis nem vagyok az a "rákattanós típus", olyannyira, hogy tinikoromban még csak kedvenc sztárom sem volt, akiért rajongtam volna, pedig a velem egykorú lányok mind oda és vissza voltak valami színészért vagy fiúbandáért. Szóval attól sem tartok, hogy alkoholista leszek.

Sőt, volt olyan időszak az életemben – több év! -, amikor egyáltalán nem ittam, mert egyszerűen nem kívántam az alkoholt.

Persze, senkit nem szeretnék arról meggyőzni, hogy igyon, erről szó sincs! Aki az absztinenciát választja, az azt választja és valóban, inkább éljen alkohol nélkül, minthogy belecsússzon egy életbe, ami nagyon nem szép. Viszont abban nem hiszek, hogy a génjeinkben hordozzuk az alkoholizmust, vagy én vagyok az a szerencsés, aki egyetlen sejtet sem örökölt az apjától.

Dina történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock