Ha nem változtatsz magadtól, rákényszerít az élet

Rugalmas ember vagyok, viszonylag jól viselem a változást, még az sem érdekel, ha az irodában időről időre máshol kell ülnöm vagy változik az időbeosztásom. Ha a feladatkörömben adódik valami új, többnyire hamar belejövök, de volt egy valami, amin éveken át képtelen voltam változtatni. 

Már lassan 10 éve ugyanabban a lakásban éltem: és bár eleinte imádtam, egy idő után fojtogatott. Tudtam, hogy lépnem kellene, de valahogy képtelen voltam rászánni magamat a költözésre. 

A rosszul szigetelő nyílászárók, a folyton csöpögő csap, a rozzant konyhabútor nap mint nap felidegesített bennünket, és bár mindketten elégedetlenek voltunk, mégsem tettünk semmit azért, hogy javítsunk a helyzeten. Persze: panaszkodni panaszkodtunk és fogadkoztunk, hogy na most már tényleg új lakást keresünk. 

Bár eleinte sokként ért, utólag nagyon örülök, hogy a változás utolért bennünket: a lakás tulajdonosa közölte velünk, hogy költöznünk kell. Egyszerűen nem volt más választásunk, csak az, hogy a lehető legmegfontoltabban de viszonylag gyorsan továbblépjünk. Bár kezdetben feszültek voltunk és a többletkiadások miatt aggódtunk is, nagyon gyorsan találtunk új lakást. A beköltözés után pedig hamarosan rájöttünk, hogy mennyire megéri az árát. A jobb lokáció, a modernebb berendezések és a kellemesebb környezet jelentősen javította életminőségünket.

A költözésem ismét rávilágított arra, hogy a kényelmesség nem mindig a legjobb út, sőt, ha egy időre túl tudunk lépni rajta, azaz saját magunkon, a jutalmunk pont a nagyobb kényelem lehet. Megtanultam, néha a jelentős dolgok kapcsán is ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy igazán kielégítő életet éljünk.  Már tudom, fontos, ha valami nem jó, merjünk lépni, mert a változás általában több örömet  hoz, mint amennyit veszítünk vele.

Nyitókép: Shutterstock