önismeret nehézségek gondolatok boldogság
Sokszor nem tudom, mit is szeretnék. Egy kicsit ezt is. Egy kicsit azt is. Sokszor sodródom az árral, tekerek az élet mókuskerekén, majd váltok. Ismerem magam, de mégsem eléggé. Nem tudom, hogy ki is vagyok valójában.

Bonyolult vagyok. Egyszer ezt szeretném, egyszer pedig azt. Egyre jobban kezdem magam megismerni, de még mindig meglepődöm néha. Kiszámíthatatlan vagyok. Van, hogy nem vagyok tisztában a saját érzelmeimmel és gondolataimmal. Dolgozom és dolgozom magamon. De nem egyszerű a belső utazás. Az az út, amit ki kell járni.

Gyakran elveszek a mindennapi teendők és külső hatások áradatában. 

Folyton folyvást változunk. Tapasztalatok formálják személyiségünket, értékrendünket. Társadalmi elvárások, a családi nyomás. Az előítéletek és elvárások sokszor torzítják önismeretünket. Sokan kitapossák az ösvényt, amely számukra hosszútávon is kedvező tud maradni. Én bolyongok. Belekezdek ebbe is és abba is. Nyitott vagyok a világra. Néha túl nyitott is. A “széles választék” skáláján mozgok. Belekóstolok valamibe, majd megunom és sodródom az árral. Nem ragadok bele dolgokba. Van, hogy érdekel egy bizonyos téma, terület, majd nem sokkal később már teljesen az ellentéte.  

tánc az esőben
Forrás: Shutterstock

Hogy milyen is vagyok valójában? A végletek embere. 

Nagyon tudok örülni. Rajongani. Lelkesedni. Boldog lenni. A felhők felett járni. Kitartani és motivált maradni. Csak tervezek és tervezek. Amit kitalálok, amit a fejembe veszek, azt általában meg is valósítom. Határozottan. Majd egyik percről a másikra nagyon magam alatt tudok lenni. Lehangolttá válok. Elvesztem minden lelkesedésem, ambícióm. Egyszer fent, egyszer lent. Így hullámzik ez egy élethosszon át. 

Egyszerre beletörődök és lázadok. Van, hogy meghunyászkodom. Van, hogy próbálok megfelelni az elvárásoknak. Van, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy betartsak mindent. Sokszor, ezt kötelezettségemnek érzem.

Ugyanakkor, néha legszívesebben megszegném az összes létező szabályt. Elengedném a kötelező köröket. Csak élnék, nem pedig leélnék. Kiélvezném az összes pillanatot, amire lehetőségem van. Lázongnék és csaponganék. Úgy, ahogyan más nem. Hiszen egy életünk van. 

Nem tudom, hogy melyik szerep illik rám jobban. A konfliktuskerülő vagy a véleményformáló? Mindkettő vagyok egyszerre. És hogy mi érdekel igazán? Minden. A zene, az írás, az utazás, a kultúra, a divat, a lakberendezés, a pszichológia, a spiritualitás. Egyszer ez, egyszer az. 

Ezek ellenére mégsem tudom, hogy ki is vagyok valójában.  Pedig közel a harminchoz már tudnom kéne. De van, ami vigasztal. Többen is így vagyunk ezzel. Önmagunk megtalálása nagy kihívás. De már a jó úton járok, érzem…

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.