Kezdetben a bikini tiltott viselet volt!

Szeretjük hangoztatni, hogy régen minden jobb volt. Finomabb a lángos, jobb a sör, és édesebb a kukorica. De az eszedbe szokott jutni, hogy régen a nők miben strandoltak?

Biztos, nem. Sőt, néha még utálni is szoktad a bikinidet, amiért mindent, de tényleg MINDENT megmutat! Csak olvass tovább, és hidd el, hogy egy életre áldani fogod Louis Reard, a bikini feltalálójának nevét!

72 évvel ezelőtt hatalmas botrányt kavart a ruhadarab színre lépése. Sokan szerették volna még a Föld színéről is eltüntetni a Marshall-szigetcsoporthoz tartozó Bikini-atollról elnevezett bevállalós kétrészest. Többek között az olasz, a spanyol és a belga hatóságok be is tiltották a viselését. Ez ugyan nem jött össze, viszont rögös út vezetett a női test kiszabadításáig.

Kezdjük ott, hogy fürödni nem mindig volt menő. Sőt, sokáig egyenesen szégyenletes dolognak számított - főleg az elit körökben. A szegényebb réteg már jóval hamarabb rájött, hogy nyári hőség idején a tavakban pancsolni több, mint jó dolog. Az mondjuk, más kérdés, hogy fiúk és lányok is többnyire csak ruhában merészkedtek a vízbe. De ezzel nem volt különösebb gond, mert akkor legalább a mosást is letudták. Kellemest a hasznossal, ugye.

Az áttörést az 1800-as évek modernizációja hozta meg. Legalábbis annyira, hogy egyre népszerűbbek lettek a fürdők. Bár ez még csupán csak annyit jelentett, hogy rájöttek: a gyógyvizek kiválóak a különböző megbetegedések kikúrálására. Ez azt jelentette, hogy nem a Balatonban fürödtek, hanem gyógyvízzel töltött kádban, amihez elszürcsöltek pár pohárka savanyú vizet a közelben lévő forrásból. De innen már nem kellett sok, hogy megépüljenek az első fürdőházak.

Ami azt jelentette, hogy egyenesen a kabinból lehetett a vízbe lépni. A tengerpartokon ezt gurulós kabinokkal oldották meg, hogy a szemérmes fürdőző egyenesen a habokba csobbanhasson. Merthogy akkor még az is megbotránkoztató lett volna, ha néhány métert meg kellett volna tenni fürdőruhában. Ez esetben a fürdőruha szó szerint értendő. Nők esetében ez egy szinte egész testet takaró egyrészes ruhát jelentett, aminek az aljába még köveket is varrtak. Nehogy már valami csoda folytán a felszínre ússzon az alja.

Forrás: AFP

Ez mondjuk, azért is lett volna kisebb fajta csoda, mert fontosnak tartották, hogy maga a fürdőruha anyaga vizesen se legyen áttetsző, és lehetőleg valami igazán nedvszívó anyagból készüljön. El lehet képzelni, hogy milyen kellemes lehetett a viselete.

Hála az égnek, az 1900-as évek eleje már ténylegesen elkezdte kiszabadítani a nőket az egész testet elfedő fürdőruhákból. Ez jórészt az olimpiákon részt vevő merész sportolónőknek köszönhető. Hiszen ők voltak az elsők, akik megelégelték a szkafandernek beillő öltözéket, és vékonyabb anyagból készült dresszekre váltottak.

Mondjuk, a történethez hozzátartozik, hogy 1907-ben még egy ausztrál műúszónőt eltiltottak a versenyzéstől, amiért a fürdőruhája túlságosan testhezálló volt. Sőt, még a karját, lábát és nyakát is fedetlenül hagyta.

Hihetnénk, hogy a férfiaknak ez esetben is minden sokkal jobb volt, de azért ez ebben az esetben nem állja meg a helyét. Mondjuk, nekik már a monarchiában, egy Kleyhonz nevű úriembernek hála megadatott a rövidebb fürdőnadrág, de csak az 1920-as évektől vált általánossá a rövidnadrágos strandolás. Ugyanakkor a mellkasukat még egy darabig ők sem mutogathatták.

Az igazi áttörést a nőknek "A világ legkisebb fürdőruhája", vagyis a bikini jelentette 1946-ban, míg a férfiaknak 1947-ben piacra dobott "vad úszónadrág". Ez már tekinthetjük - a ma meg már cikinek tartott - fecske elődjének, ami 1956-ban a melbourne-i olimpián indult világhódító útjára.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?