Túlsúlyosként is jogom van boldognak lenni?

A túlsúly egy igazán megosztó téma manapság. Van, aki totálisan elítéli, van, aki mellette kampányol. Személy szerint én is a túlsúlyosak táborát erősítem. Mégsem tartozom egyik csoportba sem.

Tisztában vagyok vele, hogy egészségügyi szempontból fontos, hogy kordában tartsuk a súlyunkat. Na, de mi van akkor, ha ezt nem igazán tudjuk befolyásolni? Mi van, ha egy betegség az utunkat állja, és diétázhatunk, edzhetünk, az eredmény akkor is majdnem a nullával egyenlő?

Az átlagember, ha meglát egy teltebb férfit vagy nőt, mi az első gondolata? "Uramisten, biztosan rengeteget eszik! Hogy lehet valaki ennyire igénytelen?!" Ehhez a sztereotipikus gondolatmenethez pedig társul egy lekezelő fintor. Természetesen annak a lehetőségnek még a csírája sem fordul meg az illető fejében, hogy az említett személy betegségben szenved. És amíg mások éjjel-nappal jókat esznek-isznak, addig ő kalóriákat számolgat és méregeti az összes ételt.

Rengetegszer átéltem már ezt és ehhez hasonló "néma" inzultusokat. Nem tehetek ellene semmit. Inkább elkullogok. Pedig nem ezt kellene tenni, hiszen nekem/nekünk is ugyanannyi jogunk van bármihez, mint vékonyabb társainknak.

Csak vegyünk néhány példát:

Amikor túlsúlyosként belépsz egy étterembe, eleve fura szemmel néznek az emberek - és a fent említett gondolatsor máris átfut a többség agyán. Szóval, adott egy helyszín, ahova azért megy az ember, mert mondjuk, szeretné megünnepelni a párjával az évfordulójukat. Ehhez képest az első pillanattól kezdve feszeng, kellemetlenül érzi magát a rosszalló tekintetek miatt.

Nem tud 100%-osan a boldogságára koncentrálni. Azon agyal, hogy mit is rendeljen. Ha salátát rendel, akkor kiröhögik, ha másféle ételt eszik, jön a sutyorgás a háttérből: "Jézusom, minek eszik ilyeneket, mikor diétáznia kellene?" Nincs jó választás, nincs esélyed!

Forrás: Shutterstock

 

A másik rémálmom a strand. Annyira irigylem azon társaimat, akik szemlátomást tudomást sem vesznek a kétes pillantásokról, csak élvezik a nyarat, a kikapcsolódást. Előfordulhat, hogy csak megjátsszák, nem lehet tudni. Én azonban nem ilyen vagyok. Rosszul esik, és feldühít. Feldühít, mert egy vadidegen ember anélkül ítél meg, hogy tudná, min megyek keresztül nap mint nap.

Nekem ezt dobta a gép, ezt kell valahogy túlélnem - és ez anélkül is elég nehéz, hogy folyamatosan megkérdőjelezzem saját magam: "Vajon felvehetem ezt a ruhát? Vajon csinálhatom ezt vagy azt? Vajon van egyáltalán jogom boldognak lenni?"

Sokan azt hiszik, hogy a kövér emberek élete csak és kizárólag az evésről szól. Persze nem vagyok naiv, és nem élek burokban, ezért tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan emberek, akikre ez igaz. Azonban, mint oly sok esetben, itt sem ildomos az általánosítás. Elárulok egy titkot: nem szeretek enni. De minden egyes elfogyasztott kalória rajtam marad, és makacs módon gyülekeznek a zsírpárnák mindenhol, ahol csak tudnak.

Ne felejtsük el az érzelmi hátteret se! Nagyon nehéz és kimerítő mindennapos küzdelem ez. Zabkása, saláta, mindenféle ilyen-olyan mentes dolog. Ha pedig az ember egy-két alkalommal elcsábul, és teszem azt, fehérlisztből készült zsemlét eszik, hopp, máris plusz 2-3 kg. A folyamatos bűntudat és kellemetlenség érzete máris hatalmába kerített. Nem jó egy ilyen testbe zárva élni, korlátok között tengődni. De nem adom fel! Ti se adjátok fel!

Ennek ellenére a betegség nem lehet kifogás, és nem lehet mentség sem. Ha tenni akarsz ellene, hát kelj fel a kanapéról, és tegyél! Ha orvosi ellátásra van szükséged, járj utána! Rengeteg gyógyszer létezik, amely segít a küzdelemben. Évekbe tellett, mire bevallottam magamnak, hogy segítséget kell kérnem, mert hiába próbálkozom, nem érek el tartós javulást. Nem szégyen odaállni és azt mondani: "Segítségre van szükségem."

Ez az egy életünk van. Nem töltődik újra, nincs három szívecske a fejünk fölött, és nincs második esély sem. Zárógondolatként pedig csak annyit mondanék: mindentől függetlenül jogotok van boldognak lenni!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?