utazás család Toulon Dósa Eszter Nizza Cannes családfakutatás
Az volt a nagymamám utolsó kívánsága, hogy utazzam Franciaországba, és kutassam fel a családunk ott élő leszármazottait. Ugyanis volt egy unokatestvére, aki a húszas évek tájékán elszökött az idegenlégióba, és az ott töltött évek során bejárta Vietnámot, Algériát, Marokkót, miközben természetesen megkapta a francia állampolgárságot is.

Utazásai során több mint tíz gyermeket hagyott az utókornak, ebből hét legálisan, valamelyik feleségétől született, de állítólag van marokkói és vietnami "sokadunokatestvérem" is, különféle szerelmi kalandok gyümölcseként. Megkönnyítette a dolgomat, hogy az egyikük pár éve írt egy Messenger üzenetet, hogy épp ő is elkezdte felkutatni a családot, így később, a nagyim halála után egyenes út vezetett hozzá.

Először Nizzába érkezem, ahol Amélie nénikém fogad - egy csinos, divatos, frissen fodrászolt hetvenes hölgy, talpig felékszerezve, akadozó angol nyelvtudással, ami remekül illik a francia dadogásomhoz. Tipikusan egy régi Renault-val hasítunk, megreggelizünk a virágpiacon – lö pöti dézsöné, azaz francia kenyér, lekvár és habos kávé volt a menü, aztán bejárjuk a várost, levezetésnek a Polygon Riviera plázában shoppingolunk. Nizza ide vagy oda, egyáltalán nem minden üzlet drága, így a magamévá teszek egy szandált nyolc euróért. Legalább megvan a francia riviérán shoppingolás luxusérzete.

Forrás: Dósa Eszter saját képe

Elautózunk Cannes-ba is, meglesni a filmfesztivál forgatagát. Morajlik a tömeg, nagy fekete autók hozzák a sztárokat, mindenhol neonszínű Ferrarik és Lamborghinik, báli ruhában, de sportcipőben flangáló nők, és rengeteg ember. Antibes-ban megebédelünk, megnézzük a milliárdosok kikötőjét, és elképzelem, hogy egyszer majd nekem is lesz ott egy hajóm, vagy legalább egy csónakom.

Forrás: Dósa Eszter saját képe

Toulonba a szokásos vasutas sztrájk miatt (a franciák imádnak sztrájkolni!) a helyi telekocsi visz tovább. Elautózunk Saint Baume-hoz, ahol kétórás hegymászás következik. Mária Magdolna, miután kikötött Marseille-ben (ami akkor még nem volt Marseille), felmászott a hegytetőre egy barlangba, és ott húzta meg magát. Mára ez zarándokhely és templom lett.

Ha nyugalomra vágysz, némi pénzért cserébe te is eltölthetsz pár napot a hegy lábánál lévő kolostorban - némasági fogadalommal egybekötve. Állítólag valaki itt ismerte meg a férjét, némasági kertészkedés közben, mert azért naponta egy órát szabad beszélgetni, szóval társkereső helyszínnek is kiváló.

Forrás: Dósa Eszter saját képe

Toulon a legolcsóbb francia város, a Riviérához képest budapesti árakon vehetünk vagy bérelhetünk lakást. Ahogy Franciaországban mindenütt, így itt is jut minden sarokra egy francia pékség vagy kávézó. A divatos francia nő mítoszával viszont itt sem találkozom, pont ugyanúgy néznek ki, mint nálunk bárki.

Forrás: Dósa Eszter saját képe

A vacsorákat imádtam, annyira francia filmes hangulatuk van. Mindenki egyszerre beszél ezen a dallamos, gyönyörű nyelven, hevesen gesztikulálva. Az aperitif rendszerint bor, az előétel kolbász, olíva- vagy padlizsánkrémbe mártogatós répa, majd vacsorára négy-öt fogást tálalnak: balzsamecetes saláta, argentin steak sajtos rakott krumplival, ratatouille, levezetésnek a tipikus helyi piacon beszerzett sajt és kolbász, mangó, esetleg egy kis tejszínes eperturmix.

Órákat töltünk itt is családfa rajzolással, régi fotók nézegetésével, múlt századi történetek felelevenítésével. Egy világjáró magyar bácsi összeköt minket, egy család vagyunk.

Utam következő állomása Korzika, komppal - hihetetlen, hogy egy fapados jegy és egy huszonöt eurós hajóút elhoz Napóleon szigetére. Vendéglátóim, Jean és Marion mindentől távol laknak, egy csupa üveg, medencés luxusházban. A villa másik szárnyában kapok vendégszobát, megilletődve figyelem a bejárónőt, aki kimossa a ruháimat, beágyaz, és nem engedi, hogy segítsek.

Autóval kirándulunk meg éttermezünk, de ők is elfoglaltak vagy pihennek, így a délutánokat a hotelszobaszerű kuckómban töltöm, a medencéhez hideg van, a város pedig messze. A semmittevés a konyhába űz, végülis kevesen mondhatják el magukról, hogy elutaztak borsót fejteni Korzikára.

Forrás: Dósa Eszter saját képe

A franciák - a közhiedelemmel ellentétben - nem is arrogánsak. Csak úgy leszólítják egymást az utcán, és csevegni kezdenek a parkolóházban elveszett autóról, a hirtelen fékező motorosról vagy a frissen vett kenyérről. Igenis megszólalnak angolul - csak idő kell nekik hozzá. Amint elkezdesz gagyogni az ő nyelvükön, besegítenek, ahogy tudnak: angolul, németül, vagy épp magyarul, és észrevétlenül átfordul a társalgás nyelve olyanra, ami neked könnyebb. Akkor is, ha nem a családtagjaid, hanem idegenek.

És én sem csak a családom szétszóródott tagjait találtam meg, hanem megtanultam a franciáktól élvezni az életet, a napsütést, az apró dolgokat, mint például a tenger látványát vagy egy jó pohár bort. Ők a sok családi tragédia (betegség vagy haláleset) ellenére is képesek erre, nem keseregnek. Ez az, amit elleshetünk tőlük, és elhatároztam, hogy a hosszú, többfogásos étkezéseket is beépítem egy kicsit a mindennapjaimba - ha már a francia divatot nem sikerült.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shuttertsock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.