Gyerekek pórázon!

Kifejezetten a cukiság kategóriájába tartoznak azok a kisgyerekek, akiket a szüleik pórázon vezetnek az utcán. Pont úgy ugrabugrálnak, mint a kiskutyák, és a papa vagy mama is éppen olyan lelkesen sétáltatja őket.

Poénkodni is jól lehet vele. Szórakoztató, hogy a kisklapec is a háziállatokhoz hasonló, édibédi majmocskaként viselkedik. A szülőnek végre nem kell szívbajosnak lennie: a gyerek hadd rohangáljon kedvére! Meg hát igaz, hogy másképpen úgysem lehet féken tartani ezt az örökmozgó sajtkukacot! És persze mindenki tudja, hogy nem ártunk a gyereknek, elvégre nem a nyakára van kötve a cucc, hanem kényelmes hevederrel a törzsére.

Pedig de! Szerintem ártunk neki, ha nem is úgy, ahogy elsőre látszik! Érdemes belegondolni egy ilyen sétáltatásba, fizikailag és lelkileg is.

Forrás: Getty Images/Willowpix

Az biztos, hogy a szülőnek nem csak kényelmes, hanem tényleg ad egyfajta biztonságérzetet. Nem kell attól rettegni, hogy a gyerek kiugrik egy autó elé, vagy tönkreteszi az új cipőjét egy pocsolyában. Nem fog kutyaszarban tapicskolni sem, efelől biztos lehet a kedves szülő! A kiscsávó nekiiramodik, de a szülő résen van, és idejében visszarántja. Elvégre ez az egész a kicsi érdeke, mert hát nagyon veszélyes a város, soha nem tudhatod, honnan, melyik pillanatban üt be valami veszély! Majd a játszótéren rohangálhat kedvére.

Viszont nézzük meg a másik oldalt is! Egy séta a játszótér felé vagy a közértbe rengeteg lehetőséget ad arra is, hogy a gyerek tanuljon.El lehet neki magyarázni, hogy miért nem tanácsos csak úgy lelépni a járdáról, mit jelentenek azok a színek a közlekedési lámpán, mi a zebra meg a kutyaszar lényege. Akár még büszkélkedhet is vele, hogy ő ad engedélyt az úttesten való átkelésre! Észreveszi, hogy a bácsi eldobott egy cigarettásdobozt, vagy hogy törött üveg van a villanyoszlop tövében. A fiúk a csinos néniket is jelezhetik apunak. A póráz mindezeket eleve lehetetlenné teszi... Nagyon kényelmes a szülőnek, és sajnos veszélyesen kényelmes a gyereknek is.

Szerintem ugyanis messzemenő következményei vannak - nemcsak magának a póráznak, hanem ennek az egész hozzáállásnak. Meg lehet spórolni a gyerek tanítgatásába fektetett energiát, és le lehet nullázni az aggodalmakat, csak valahol ennek a kényelemnek meg kell majd fizetni az árát!

Forrás: Getty Images/Alexey Borodin

A gyerek meg fogja tanulni, hogy neki semmire sincsen gondja, majd apu vagy anyu elintézi... És itt nem a szemét kiviteléről vagy a mosogatásról van szó, hanem olyan alapvető tevékenységekről, amik nélkül egyetlen másodpercig sem lehet életben maradni a világban!

  • Amikor körülnéz az úttesten, a saját életéről hoz döntést. Azt tanulja meg: hogyan ne haljon meg a városban!
  • Amikor beázik a cipője, megtanulja, hogy az rossz.
  • A kutyaszar meg büdös és fertőző.

Önkontrollt tanul, gyakorolja az önállóságot, mégpedig éppen az ő szintjén a legegyszerűbb, kezdeti cselekedetek világában. Ráérez a közlekedés lényegére, nekilát vigyázni magára. A póráz – fizikai és lelki értelemben is – éppen ezt veszi el tőle...

Az a gyerek, akit pórázon tartanak a szülei, soha nem fog felelősséget érezni semmiért, mert már egészen kicsi korától kezdve megtanulta, hogy ez nem az ő dolga. Nem kell megfigyelni a világ jelenségeit sem, mert azt mások megcsinálják helyette.

Ha a legcsekélyebb vészhelyzet adódik, azonnal megfeszül a póráz, és megtörténik a megfelelő intézkedés. Mindenért, amit megtehet, és amit nem tehet meg, mások felelősek. Folyamatosan jelen van egy külső erő, egy mindenható, felső tekintély, amelyik úgyis rendbe tesz, elsimít mindent anélkül, hogy neki, a kiszolgáltatott kis élőlénynek bármit is csinálnia kellene. Sőt, tudnia sem kell ezekről a fárasztó dolgokról, mások majd elintézik! A főnök dönt helyettük.

Forrás: iStockphoto/tirc83

Ráadásul a póráz lehetőséget ad arra is, hogy a ravasz beosztott jól megzsarolja a szüleit. Ráncigálja a pórázt, megpróbál lelépni a teherautó elé, hisztizni kezd, - majd hamar kiderül: a szülő jól programozható automata! Szégyelli magát mások előtt, nem vállalja fel a küzdelmet, és így sokkal kezelhetőbbé válik. A megfelelő intenzitású hiszti azt fogja eredményezni, hogy a gyerek minden körülmények között megkapja, amit akar...

Ha a szülők elég hatékonyan csinálják, a gyerek kamaszkorára igazi profi lesz! A pórázt már tíz éve el is felejtette, de a lelkén még mindig rajta van...

  • Mire ki kéne lépnie az életbe, sikerül elérni, hogy totálisan képtelen legyen az önálló létezésre.
  • A szülei még most is helikopterként köröznek fölötte, elkísérik a felvételire, beszélnek a doktor bácsival.
  • Még mindig úgy érzi, hogy körülötte forog minden, valaki egyfolytában felügyeli minden lépését, és nyugodtan csinálhat marhaságot, mert a következményekkel nem kell számolnia.
  • Kifizetik a mobilszámláját, megjavíttatják a fater meghúzott kocsiját, állják a pótvizsga költségeit.

Utólag már elég nehéz mindezt helyreütni. Lehet, hogy sikerül szegény kölköt egy életre elcseszni... Aki mégis a pórázos módszernél maradna, annak van egy jó hírem: lehet kapni távirányításos féket is a gyerek bringájára!

Mártonffy András

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?